11. fejezet

Na meghoztam a következő fejezetet. :) Kicsit rövid lett de remélem tetszeni fog.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
És komikat pleas :-)

A megmentő
(Edward szemszöge)

Hogy lehetek ennyire hülye.Majdnem megcsókoltam pedig tudom hogy pasija van neki.Egy vén fószer aki egyáltalán nem illik hozzá.Istenem ha én ölelhetném át én tulajdoníthatnám csókjait, vagy csak nézhetném őt anélkül hogy bárki felróná nekem mint bűnt.Olyan jó lenne.A rétemen lyukadtam ki a nap éppen oda sütött a rét közepére.Oda sétáltam és lerogytam.Átadtam magam a napnak és magam mellé képzeltem azt az angyalt aki valószínű most szobájában ül és azon gondolkozik milyen hülye vagyok mert a csók szélén lelépek. Magam elé képzeltem gyönyörű alakját selymes haját sugárzó arcát és a szemeit azokat a gyönyörűséges csokoládé barna szemeket.Halott szívem belesajdult ebbe gyönyörűségbe.Ott ültem a képzeleteimmel együtt és ültem volna ott még jó darabig ám hirtelen valaki fájdalmasan felsikoltott.A felismerés tőrként hatolt a szívembe ez Bella hangja volt.Az ijedség pillanatok alatt futott végig a testemen.Rögtön felpattantam és olyan gyorsan futottam ahogyan csak bírtam.Amikor oda értem borzalmas látvány fogadott.Családom Emmettel az élen Bella ellen harcoltak és a fa alatt ott volt egy árnyék.Bella még bírta Emmettet gyorsan "hatástalanította" de Jesperrel és Eleazarral nem bírt.Egy szempillantás alatt ott termettem és padlóra küldtem Eleazart.Ekkor megéreztem hogy valami elmémre kúszik.Hirtelen találkozott a pillantásom Belláéval és rögtön megértettem mindent.Bella éppen védelmet nyújt nekem az ellen ami családomat megfertőzte. Valahogy mellé küzdöttem magamat és megkérdeztem tőle.
-A többieknek nem tudsz védelmet nyújtani?
-Megpróbálom de ha nem sikerülne kapj el!-nem tudtam mire érti ezt.De ebben a pillanatban Jesper már nem harcolt ellenem hanem csak állt és nézegetett körbe.Végig néztem családomon ugyanígy történt mindenkivel(Denaliékat is beleértve).Az árnyék alakra néztem de már nem volt ott.Egyszerűen eltűnt.Hátra néztem Bellára és rámosolyogtam.
-Sikerült és nem volt rá szükség hogy elkapjalak mondtam.
-Igen-szólalt meg fáradt hangon azzal összeroskadt.Villám gyorsan mellette termettem.Az aggodalom a halott szívembe mart.Felemeltem angyalom gyönyörű törékeny testét és bevittem a házba fel egyenesen a szobámba és az egyetlen vámpírhoz kiáltottam aki segíthet.
-Carlisle-ordítottam.Visszafordultam Bellához arca nyugodt volt békés.Olyan volt mintha aludna, de tudtam hogy nem alszik és ez nyugtalanított.
-Mi történt?-kérdezte apa.
-Nem tudom.Kiterjesztette a pajzsát mindenkire mert valami behatással rátámadtatok aztán aki befolyásolt elment miután magatokhoz tértetek és Bella egyszerűen összeesett.
-Értem.Valószínűleg túlterhelte magát ezzel.Sajnos meg kel várnunk amíg magától felébred.-mondta Carlisle.Istenem szegénykém.Carlisle kiment így kettesben maradtam Bellával.Leültem az ágya mellé és megfogtam kis kezét.Vissza emlékeztem arra mikor először láttam.Már akkor is elvarázsolt de ezt akkor semmi pénzért nem vallottam volna be senkinek.Most pedig már nem kétség beleszerettem és szeretni is fogom örökké.S számomra ő lesz az örökkévalóság értelme.

10. fejezet

Bocsi hogy ilyen későn van friss, de most már lesz több időm írni. Mindenkinek jó hétvégét kívánok.

Baj, és egy másik szerelem kezdete


(Bella szemszöge)

Mikor hazaértem Edward meglepett arcával találtam szembe magam.
-Veled meg mi történt? Miért ilyen szenes a ruhád? - kérdezte aggódva.
-Valaki megtámadt vadászat közben, és megpróbált, vagyis el is égetett, csak hát ránk félvérekre ez nem hat, így nem haltam meg. - mondtam egyszerűen. Edward felmordult, mire én felkaptam a fejem. Úgy nézett ki mintha mindjárt felrobban. Mi ütött belé?
-Mi a baj? - kérdezte Esme aki épp most lépet be a bejárati ajtón.
-Nem tudom. - válaszoltam ősszintén.
-Valaki megtámadta Bellat! Ha megtudom, hogy ki volt az én................
-Tessék? Valaki megtámadott Bella? Istenem! Bella hogy érzed magad? - kérdezte. Szemei az aggodalomtól csillogtak.Erre persze az egész család már körülöttem tolongott és azt kérdezgették jól vagyok-e?
-Igen! - kiabáltam túl mindenkit. Azonnal csönd lett. - Engem nem olyan könnyű megölni. Hiába tépnek szét és égetnek el, nem hallok meg.
-Elég! - nyöszörgött Edward. Odanéztem. Folyamatos remegéshez halk, vészjósló morgás párosult. Arcán fájdalom és düh volt. -Nem hagyom hogy még egy ilyen történjen. - mondta halkan. Akkor vettem észre, hogy mindenki lelépett. Naná! Edward közelebb jött, majd átölelt. - Én majd megvédelek. - suttogta halkan a fülembe. Ja de édes!
-Ezt ajánlom! - nyomott hirtelen a kezembe pár ruhát Alice. Mikor meg akartam köszöni, már ott sem volt.
-Nos, öhm én most megyek és megmosdok. - mondtam és Edward elengedett. Ránézett arra a pár ruhára amit az előbb kaptam, és felvette a féloldalas mosolyát. Azt hittem, hogy ott olvadok el. A lábaimat mintha odatapasztották volna. Belenéztem gyönyörű aranybarna szemébe és semmi más nem volt csak Ő! Lassan vissza tértem a jelenbe. Lábaim végre engedelmeskedtek és felfutottam a lépcsőn. Bementem a fürdőmbe és beleengedtem egy adag forró vizet. Mikor épp beleakartam ülni valaki kopogtatott.
-Ki az? - kérdeztem ijedten és felvettem egy fürdőköpenyt.
-Én. - hangzott Edward mézédes hangja. Lassan lenyomta a kilincset és bejött. Kicsit se zavart, sőt egyszerűen elbájolt. Észre se vettem és már csak pár centi választott el minket. Edward megállt, és nem merte ezt a maradék centit megtenni. Úgy döntöttem én leszek aki átlépi ezt a kis határt. Mielőtt elértem volna eltűnt. Lehet hogy csak játszik velem. Nem szeret. mondta egy kis hang a fejembe.
-Edward. - nyögtem, majd összerogytam. A könnyeim záporoztak. Csak egy kis játékszer lenék a számára. Még mindig gyűlölne. 
-Edward te tahó! Hol a francban vagy?! - ordibált Allice.
-Alice. Mi a baj? Miért ordítasz? - kérdezte Eleazar.
-Láttad Edwardot?
-Felment. - mondta Tanya.
-Utána.
-Én igen! - mondta Irina - Épp most futott el az erdőbe. Zaklatott volt. - zaklatott?! Rögtön felöltöztem és leviharoztam.
-Merre ment? - kérdeztem Irinat.
-Észak felé. Lehet hogy vad.... - ezt meg se vártam. Futottam hogy utolérjem.
-Bella nyugi! - jött mögöttem mindenki - Mi a baj? - kérdezte Eleazar és Carlisle.
-Az hogy kinyírom Edwardot! - mondtam majd rákapcsoltam.
-Emmett MOST!!! - kiáltott Kate. Nem értettem mire mondta, hogy most, de furcsa érzésem támadt. Felnéztem, és láttam ahogy Kate felettem repül. Zuhanva közeledett felém. Menekülni akartam, de elkapott. Addigra mindenki oda ért. Lefogtak. Nem értettem miért.
-Mi bajotok? - nem akartak elengedni. Ekkor megszólalt valaki.

Írói pályázat

Akinek van kedve játszani annak meghirdetek egy pályázatot.

Erről a képről kéne egy novellát.Feltételek:
-1 fejezetből álló történet
-Lehet saját szereplő de lehet egy könyv is az alapja
A többit nem szabom meg csak még 3 dolgot mondok el.Az egyik az hogy a beküldési határ idő DECEMBER 30.
Erre az email címre küldjétek munkáitokat: isabellavolturi@citromail.hu vagy pedig bétám email címére: allice12@citromail.hu
Az aki megnyeri a pályázatot az elhatározhatja hogy egy késsöbbi szereplőt:
-hogy hívják
-egy kép róla
-rövid leírás a személyiségéről és a története(ha vámpír de ember és félvér is lehet.)
Jó írást kívánok mindenkinek! XD

9. fejezet

Itt a következő fejezet remélem tetszik.És azt is nagyon remélem hogy sok komit fogok kapni.
Jó olvasást mindenkinek.XD

Feltámadás
(Bella szemszöge)

Mikor felébredtem az égen már a csillagok látszottak.Föl ültem és körülnéztem körülöttem füst szag és korom volt.Lassan kezdtem emlékezni hogy valaki elharapta a nyakamat és elégetett.Itt ejtett hibát mivel még a kastélyban rájöttem hogy a mentális pajzsomon kívül más képességem is van.
"Éppen ebédet készítettem magamnak és vágtam fel hozzá répát amikor a kés elcsúszott végig az egész kezemen.Dőlt belőle a vér.A közelben ott volt egy gyertya (ami égett)és véletlenül belenyúltam.Ekkor a tűz végigfutott az egész kezemen aztán egyszer csak vége lett és a kezemnek kutya baja volt."Most már teljesen megbizonyosodtam arról hogy a tűz rám másképpen van hatással mint a sima vámpírokra.Lassan felálltam és futni kezdtem vissza a házhoz.Mikor beértem mindenki a nyakamba ugrott.
-Jajj Bella annyira aggódtunk érted.Már azon gondolkodtunk hogy elmegyünk megkeresni.-mondta Carmen.
-Nincsen semmi baj-nyugtattam meg mindenkit.Láttam hogy a legnagyobb megkönnyebbülés Edward arcán volt.
-Na most megyek és felhívom apát.Mert már régen beszéltünk.
-Menny csak-mosolygott Alice mindent  tudóan.Felmentem a szobámba és elkezdtem csörgetni Arót.

Aro szemszöge:

Unatkozva hallgattam fivéreim vitatkozását. Téma: Támadjuk meg a Románokat vagy hagyjuk békében őket. Uh. Ez iszonyat unalmas volt. Alig vártam, hogy Julia visszatérjen hisz azt mondta meglátogatja az én szívem kincsét. Remélem minden rendben van vele. Kár hogy én nem mehetek el hozzá, de sajnos sok dolgunk van. Példa rá mostani helyzetem. Ezek szétszedik egymást, ha nem vagyok itt. Zokogást hallottam a trónterem ajtaja mögül. Szépen, lassan kinyílt és Julia lépet be rajta. Az arca meggyötört volt. Mi lehet vele? Biztos történt valami, de mi?
-Mi a baj? - kérdeztem. Két fivérem is a lányra tekintett.
-Be....Bella....meg.....meghalt. - nyögte. A fájdalom bele nyílalt a fejembe. Mi? Ugye ez csak egy vicc?
-Julia! Ne beszélj badarságokat. Bella nem... - de amint ránéztem a lányra láttam véresen komolyan beszél. Ne! Ez nem lehet! Bella, Bella hallott.
-Biztos vagy benne? - kérdezte Marcus. A hangja már csak suttogás volt. Őt sajnáltam a legjobban. Az egyetlen lánya. Az akit élete árán megvédett volna, hallott. Így is elvesztette már kedvesét és most még a lányát is.
-Igen. Ép beszélgetünk mikor a Románok megtámadtak. Lefogták Bellát és széttépték a szemem láttára. Próbáltam, de nem sikerült megmentenem. Majd velem is akartak végezni, de én megszöktem. Sajnálom. - mondta. Lehet hogy a fájdalom és düh miatt, de úgy hallottam mint ha egy kis diadal is csengett volna hangjában. Biztos képzelődök. Egyszerre megcsörrent a mobilom. Bella kedvenc száma volt beállítva, de csak akkor szólalt meg ha Bella hívott. Elővettem a zsebemből és a kijelzőn Bella volt kiírva.
-Haló? Ki az? - kérdeztem remegő hangon. Az utolsó támaszpontom ez volt.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdeztem és az épp előttem álló lányt nézegettem. Ő a döbbenettől teljesen lefagyott.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta. Aha.
-Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondtam és átadtam a durcás Marcusnak. - Nem is tépem a hajad - mondta majd elkezdte kérdezgetni Bellát.
-Juliáná Volturi! - szólítottam fel az előttem álló lányt - Mi a csudát képzeltél magadról, hogy egy ujjal is hozzáértél Bellához?! - kérdeztem és odaléptem mellé. 2 cm se választott el tőle. Ha akartam volna könnyen végzek vele, de nem ez volt a célom.
-Én....én ... - dadogta - úgy gondoltam jobbat érdemelsz mint az a kis ringyó! - mondta. Akkora pofont kapott, hogy a fal adta vissza neki. Odasétáltam és felrángattam.
-NE MERJ ÍGY BESZÉLNI BELLÁRÓL!!! - ordítottam. Még hogy ringyó, majd én megtanítom hogy kell tisztelettel beszélni másról - Miért?! - kérdeztem.
-Mert szeretlek, és velem jobban jártál volna mint azzal a kis.... - itt elharapta a mondatott.
-Akkor most szépen felvilágosítalak, ha az a csöppnyi agyacskád nem tudta fölfogni. Én nem szeretlek, és kész. Ezt jegyezd meg. - mondtam, és elengedtem - Nincs más választásom meg kell hogy öljelek hisz rátámadtál a kedvesemre. - mondtam, és már ugrottam is.
-Aro! Ne!- hallottam még Caius hangját majd minden elsötétült.

Marcus szemszöge:

Ne! Az én egyetlen kislányom hallott. Ez nem lehet. Ekkor megszólalt Aro mobilja és Bella kedvenc száma szétterjedt a teremben. Aro felvette majd beleszólt.

-Haló? Ki az? - kérdezte remegő hangon.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek. - oh az én kislányom! Hát él! Megpróbáltam Arotól elvenni a mobilját. Nem nagy sikerel.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdezte. Mi? Hogy jön most ide Julia?! Engem ő nem érdekel csak is Bella.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta kislányom.
 -Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondta és átadta nekem.
-Nem is tépem a hajad. - mondtam, majd Bellát hallgattam, míg Aro ordibált egy sort. Ki tudja miért? Nekem se tudott újat mondani lányom. Egyszer csak Aro felüvöltött. Odanéztem és láttam, hogy Julia ép kínozza. Aro csak fetrengett, és nem bírta abba hagyni az ordítozást. Caius nekiiramodott a lánynak, de ő kikerülte és elmenekült. Én már Aro épségét vizsgáltam. Elvesztette az eszméletét, de nagyobb baja nem esett.
-Apu mi történt?! - kérdezte lányom.
-Hosszú, de egy valamivel vigyáz. Juliával! - mondtam, majd letettem.


Julia szemszöge:


Láttam ahogy Aroból eltűnik a jókedv. Na majd én megvígasz.... Ekkor megcsörrent Aro mobilja. Ki a franc lehet az. Elővette és beleszólt.

-Haló? Ki az? - kérdezte remegő hangon.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek. - szólalt bele Bella? Ilyen nincs! Én.. de.. hát .. ő.. elégett... és.. Döbbenettől teljesen lefagytam.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdezte.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta kislányom.
 -Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondta és átadta Marcusnak.
 -Juliáná Volturi! - szólított fel  - Mi a csudát képzeltél magadról, hogy egy ujjal is hozzáértél Bellához?! - kérdezte és odaléptem mellém. 2 cm se választott el tőle. Istenem! Soha nem állt még ilyen közel.
-Én....én ...- dadogtam - úgy gondoltam jobbat érdemelsz mint az a kis ringyó! - mondtam. Akkora pofont kevert le, hogy a fal adta vissza.  Odasétált és felrángatott.
-NE MERJ ÍGY BESZÉLNI BELLÁRÓL!!! - ordította  - Miért?! - kérdezte.
-Mert szeretlek, és velem jobban jártál volna mint azzal a kis.... - itt elharaptam a mondatott.
-Akkor most szépen felvilágosítalak, ha az a csöppnyi agyacskád nem tudta fölfogni. Én nem szeretlek, és kész. Ezt jegyezd meg. - mondta. Ettől a szívem megszakadt.
- Nincs más választásom meg kell hogy öljelek hisz rátámadtál a kedvesemre. - mondta, és már ugrott is rám.
-Aro! Ne!- hallottam még Caiust aki figyelmeztette Arot. Na most van elegem. Ránéztem szerelmemre és azt kívántam bárcsak Jane ereje most az enyém lenne. Amit rágondoltam Aro már a földön feküdt és kiabált. Szenvedett mert én így akartam. Caius nekem rontott, de én kikerültem és elmenekültem. Megfogadtam bosszút állok az egész Volturin, de  legelsőként Bellán!

Elég volt!!!!!!!!!!!!

Már kezdem nagyon unni hogy bétám és én kidolgozzuk a lelkünket is  ti pedig arra sem vagytok hajlandóak hogy 1 rohadt kommentet írjatok(tisztelet a kivételnek).Ebből pedig már kezd rohadtul elegem lenni!Ezért úgy döntöttem hogyha ez nem változik meg két héten belül.Csak annak fogom elküldeni a fejezeteket aki írt az előző fejezethez komit.És ezúton szeretném nagyon megköszönni azoknak akik írtak komikat és kinyílvánitották véleményüket.

8.fejezet

Köszönöm Bella19-nek azt az 1 komit. Ezért neki ajánlom ezt a fejit. Kérlek írjanak többen is. Jól esne.

Szörnyű esemény

(Bella szemszöge)

Mire végeztem a történettel már sötét volt.Fáradt voltam de még szerettem volna kérdezni valamit.
-Alice?
-Igen?
-Edward már nem utál?
-Nem belátta hogy nem a te hibád hogy az édesanyád belehalt a szülésbe.Ilyen előfordul az embereknél is.-Megkönnyebültem hogy ez a tökéletes pasi nem utál.Na állj nekem ott van Aro én őt szeretem.Ilyenre még gondolnom sem szabad.Hogy eltereljem a gondolataimat  ránéztem az órára ami 11-et mutatott.
-Te jó ég már ilyen késő van?
-Na jó hagylak aludni biztosan fáradt vagy, hiszen Volterától idáig vezettél.Jó éjt-mondta azzal kiment.Én pedig lefürödtem és befeküdtem az ágyba.De amint vízszintes helyzetbe kerültem az álom rögtön elszállt a szememről.Arra gondoltam milyen volt a karjaiban lenni.Mert jó volt túlságosan is jó volt.Mikor végre elaludtam még álmomban sem hagyott békén.Újra a karjaiban voltam.Arra ébredtem fel hogy süt a nap.Ezek szerint ma nem megyünk suliba.Viszont nekem el kéne mennem vadászni.Kiugrottam az ágyból és felöltöztem.Majd lementem.Mindenki lent volt a nappaliba és beszélgettek.
-Jó reggelt-köszöntem mosolyogva
-Jó reggelt-köszöntek egyszerre.
-Én elmegyek vadászni.
-Rendben menny csak-mondta Carmen.Azzal már suhantam is.Levadásztam 2 szarvast és egy oroszlánt.Miközben az oroszlán vérét szívtam egy hangot hallottam a hátam mögött.
-Szia Bella.-majd éles fájdalmat éreztem a nyakamnál és minden elsötétült.

Júlia szemszöge:

Szerencsémre Aro elengedett. Hm. Ez a férfi .... Nem most nem! Most egy a cél! Bella! Lefutottam a garázsba hol ott állt az én gyönyörűségem egy BMW M6-os. Bíborszínű gyönyör. Még a Volturiban is megirigyelték. Beszálltam a kicsikébe és elfordítottam a kulcsot az indítóban. A motor lágyan felmordult, nyomtam egy kis gázt, és már száguldottam. Pillanatok alatt kiértem az országútra, és csak hajtottam. Alig vártam, hogy végre újra láthassam Bellát. A fák csak úgy suhantak el mellettem. A szél enyhe fuvallat volt nekem. Úgy egy fél napra vannak innen Denaliék. Azt hiszem jobb ha beletaposok.
                                                             FÉL NAP MÚLVA

Az egyik közeli erdőben sétáltam, mert úgy éreztem valahol a közelben kell lennie. Egy hangos szívnek a dübörgésére figyeltem fel. Ez csak Bella lehet. Futottam a hangot követve. Mikor megláttam épp egy oroszlánnal végzett.
-Szia Bella - mondtam, és rá támadtam. Megfogtam a fejét, és elharaptam a torkát.
-Viszlát Isabella! - mondtam, majd kitört belőlem a nevetés. Gonosz kacajom az egész erdőt bejárta.Aztán máglyát raktam és rávetettem Bellát a tűzre.Mikor meggyőződtem róla hogy ég vissza mentem kocsimhoz és elindultam Drága Aromhoz.


Júlia kocsija

7. fejezet

Te jó ég!!! Lehet hogy késtem, de hogy 1 komit sem kaptam :( Mi történt? Nem tetszik a blog? Nyugodtan meglehet mondani nem bánom. De kérlek legalább 1 rohadt komit írjatok. Köszi.


Különös információk


Caius szemszöge:

- Ne menj! Léci! - kérlelt feleségem. Sajnos nem maradhattam tovább, hisz ma volt már egy hosszú program :
   - reggeli megbeszélés (unalmas)
   - kivégzés ( remek)
   - ruha próba (borzalmas)
   - kicsi pihenés
   - vacsora (szuper)
   - Kedvesem ( mindennél a legjobb)

Nos talán az utolsóra vágyok a legjobban. Na jó van induljunk mielőtt letámad és visszarángat.
-Na léci! - karolt belém kedvesem. Megfordultam és egy szenvedélyes csókkal jutalmaztam. Majd épp amikor nem figyelt kimentem. Jut is eszembe, mi lehet Bellával? Régen hallottam bármit is a kis majomról. Ez volt az általam kitalált beceneve. Folyamatosan pattogott mint egy gumi labda. Sajnálom Marcus, meg Arot.
- Szebusz Caius! - köszöntött Marcus.
-Szia! Ma szerinted mit fogunk megvitatni?
-Aro azt mondta, hogy a rab kivégzését.
-Hogy mi? De hát eldöntöttük, hogy vége, nincs más esélye! A Volturi nem ad ....
-Tudom, tudom! Arot hibáztasd. - meg is fogom tenni.
Mikor beléptünk korom sötét volt. Mi a fene?! Legalább egy lám...
-BOLDOG SZÜLINAPOT CAIUS!!! - ugrottak elő mindenhonnan a testőrök. Ma? Ma van a szülinapom?
-Bizony fivérem. - szólt Aro aki a vállamat fogta - Még hozzá a 1000. Kerek és egyben nagyon is szép szám.
-Oh. Tényleg? Ilyen fiatal lennék. - nevetem. Hát hozzájuk képest igen fiatal. Erre mind a kettő elnevette magát.
-Remélem tetszik drágám. - mondta szívem kincse - Vagy valamit elfelejtettem.
-Nem de hogy is! Ez, ez csodás!
-Itt a torta. - torta? De hát mi nem is étkezünk. Közelebb mentem, hogy megnézem. Tényleg egy torta volt méghozzá kakaós.
-De hát mi....
-Vágd csak fel. Na. Ez  Marcus és az én kedves ajándékunk. - nógatott Aro. Nem akartam megsérteni őket. A kezembe került egy óriási kés. Szépen lassan szeltem belőle. Ekkor óriási durranás és az egész testem beborította a csoki szósz. Aroék fuldokoltak a nevetéstől. Naná hogy ez az ő ajándékuk.
-Induljon a Buli. - kiáltotta el magát Alec és a zene be is indult. Jó kis nap lesz.

                                                                      később

Épp az egyik folyosón sétálgattam. A buli szenzációs volt. Mindenki maszkot vett, mint a régi időkben. Felkértek páran egy táncra, de volt amit muszáj volt visszautasítanom mint pl. Arot, Marcust, Janet.
-Bárcsak minden nap ilyen lenne. - mondtam.
-Ki kell találnom valamit! Meg kell szabadulnom Bellától! Meg kell szereznem Arot! - hallottam Júlia szobájából. Hogy mi! Ez meg mit akar Arotól?
-De emiatt a hülye buli miatt nem sikerült. Nem baj! Ma még elkéretőzök Arotól és irány Denaliék.
Te jó ég! Azonnal értesítem ...
-Caius! Éreztem hogy valami nagyon büdös! Nem csoda hogy te vagy!- odajött és mélyen a szemembe nézet. Ne! Ezt n...
-Nem hallottál semmit. Elmész innen és békén hagysz. És most tűnés!

Julia szemszöge:

A szobámba dühöngtem és megint hangosan beszéltem.
-Ki kell találnom valamit! Meg kell szabadulnom Bellától! Meg kell szereznem Arot! - mondtam -De emiatt a hülye buli miatt nem sikerült. Nem baj! Ma még elkéretőzök Arotól és irány Denaliék..
Ekkor Caius bűze csapta meg az orrom. Kiiramodtam és naná ki volt ott.
-Caius! Éreztem hogy valami nagyon büdös! Nem csoda hogy te vagy! - mélyen a szemébe nézetem és kicsit megváltoztattam az emlékeit.
-Nem hallottál semmit. Elmész innen és békén hagysz. És most tűnés! - mondtam és ő eliramodott. Akkor irány Bella!

6. fejezet

Na itt a folytatás. Lesz ebben sokk minden. Remélem tetszik majd, és a komik nem maradnak el.
Lesz, majd egy új személy is. Jó olvasást.

Egy újabb szerelem

Alice szemszöge:

A parkolóban álltunk mikor észre vettük Bellát. Mindenkit mintha ágyúból lőttek volna ki, megrohamoztuk Bellát. Jaj de jó hogy megjött.
-Szia Bella! Jaj de jó hogy végre itt vagy! Képzeld együtt fogunk lakni! - mondtam és épp próbáltam Emmett nagy mancsai közül kiszabadítani. Nagy nehezen sikerült, és mire én jöttem volna már Edward karjaiban pihent. "EZ NEM ÉR!!! ÉN JÖTTEM VOLNA!!!" - üzentem Ed.-nek. De ekkor megszólalt a mobilja. Próbáltam nem oda figyelni, de hát nem ment. Pedig Bella még arrébb is ment, hogy ne halljuk.
-Halló! Ki az? - kérdezte
-Én vagyok az kedvesem.- Hogy mi!!! Kedvesem?! Ki lehet ez?! Jaj csak Ed. meg ne hallja a gondolataimat. Szép pár lenne belőlük, és nem akarom, hogy ebből baj legyen. Megnéztem fivérem, de ő csak kámforosan nézet Bellára. Hále luja!
-Szia szívem. Hogy vagy? - kérdezte.
-Kösz jól. És te? Jól utaztál? Minden rendben?
-Kösz jól, ujjra jól, és igen. De most mennem kell mert kezdődik a suli. Szia Aro. - mondta. Ki az az Aro!!!!!
-Rendben. Szeretlek. Szia. - mondta.
-Én is. Puszi. - lesz mit megbeszélni Bellával. Mire oda jutottam volna, hogy beszélek vele becsöngettek. A francba. Akkor majd délután, vagy majd az egyik órán.

Sajnos egyik órám se volt Bellával. Na akkor otthon. Rohantam haza, hisz tudtam, hogy Bella végzett meg én is de a többieknek még volt néhány órája. Remélem otthon lesz.
-Sziasztok! - köszöntem gyorsan mindenkinek, majd felszáguldottam Bella szobájához. Kop-kop.
-Isabella Denalie! Beszédünk van! 1. Ki az az Aro? 2. Hogy hogy a szeretőd? 3. ...
-Ha nem hagysz fel ezzel a stílussal akkor megtanítalak repülni.1 Aro apám legjobb barátja 2. Úgy a szeretőm, hogy bele szerettem és kész.
-Az apád legjobb barátja? - kérdeztem hitetlenkedve - Minden mondj el!
Láttam, hogy nem fog ellenkezni így hát bele vágott.


                             Addig is a messze Olaszországban valaki ugyan így kihallgatta a beszélgetést.

Julia szemszöge:

- Rendben. Szeretlek. Szia.- mondta Aro. Pfuj. Nem hiszem el, hogy ez a csodálatos férfi képes lett volna bele szeretni abba a kis senkibe. Szegényt biztos megátkozták. Szegény, szegény... Vagyis nem is szegény hisz itt vagyok én.
- Julia! Te meg mit keresel itt?! - kérdezte Marcus. Óó!
- Én csak beszélni szeretem volna Aroval, de úgy hallom telefonál, így hát megyek is.
- Nagyon helyes. - vén troty. Ha ő nincs Aro már az enyém. Jó hogy nem érzi a hangulatom, különben pápá Julia. Szép lassan elhaladtam Marcus, majd elrohantam. A szobához érve megnéztem nincs-e a közelben senki. Csak Janet láttam, de őt is csak egy pillantásra. Az a pillantás gyilkos volt. Ó de utálom ezt a kis....
- Na és most mit csináljak? - kérdeztem magamtól a szobámba. Szokásom volt, hogy magamba beszéltem. Egyszerre egy remek ötlet pattant ki fejemből. Kiiktatni a Kis csajt. Itt az idő, hogy megtanulja velem ne húzzon ujjat senki fia.

Sajnálom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagyon nagyon sajnálom hogy nincs friss de  nagyon sokáig beteg voltam.Ezért ezen a héten egy csomót kellett és kell pótolnom.Annyira igyekszem amennyire csak tudok de még így sem megy gyorsan.Így nem tudom mikor lesz friss.Valószínű holnap vagy holnap után.
Addig is sziasztok.

5.fejezet

A kommenteket mindig szívesen fogadom.Éppen ezért remélem hogy jó sokat is fogok kapni és persze abban is folyton reménykedem hogy tetszik a történetem.

Az első igazi találkozás
(Bella szemszöge)

Amint elindultam Volterából egyrészt boldog voltam másrészt pedig
szomorú is.De ez a része nem igazán érdekelt most mivel végre újra láthatom a családomat.Bár rá találtam apára de ez a tény akkor sem tudja elfeledtetni velem hogy kik gondoskodtak rólam eddig.Remélem a Cullen családot is hamarosan láthatom mert nagyon hiányoztak már.Túl régen nem láttam már őket.Nagyon hiányzott az egész család.Miközben vezettem felidéztem azt az arcot amit legeslegellőször láttam életemben.Carlisle arcát.Esme kedves vonásait.Rosalie és Emmett arcát.Alice a kis duracell nyuszi és Jasper a nyugott kiegyensúlyzott alak.Teljesen kiegészítették egymást.Bár én is megtalálnám azt aki kiegészít.Lehet hogy ott van nekem Aro de valahogy őt nem szeretem úgy ahogyan kellene.Igazából csak apa kedvéért mentem bele hogy a csaja leszek.De itt és most megfogadom hogy ha belegebedek is boldoggá fogom tenni.És végül felidéztem Edward arcát bár az ő arca elég homályos volt mivel ő soha sem jött hozzám túl közel.Mondjuk meg tudtam érteni és bele törődtem.Pár perc múlva begördültem az iskola parkolójába és körülnéztem hátha meglátom családomat.De még nem voltak itt.Úgyhogy kiszálltam és felvettem a napszemcsim aztán nekidőltem a kocsimnak.Kb 5 percig álltam így mikor megláttam Kate kocsiját mögötte Rosalie autóját és egy volvót.Amikor mindenki kiszállt meghallottam Kate sikolyát ami egy Bellából állt.
-Hát meg jöttél végre!-Mikor ránéztem a többiekre láttam hogy Edward rám mosolyog én pedig nehezen de viszonoztam.Mert mikor ránéztem a lélegzetem is elakadt olyan jóképű volt istenem.Kate a többiek felé kezdett húzni.Amint oda értünk Rosalie és Alice rögtön megöleltek aztán Emmett és Jasper következett.Én mindenki udvariasan üdvözöltem.És mikor Edward felé fordultam ő kitárta felém karjait én pedig belesimultam ölelésébe.
-Örülök hogy újra látlak Edward Cullen-suttogtam neki.
-Én is örülök neked Isabella Denali-mondta aztán elengedett sajnos.Mert mikor karjaiban voltam minden bajomat elfeledtem.Nem Bella nem szabad ilyenekre gondolni.Szerencsére ekkor megcsörrent a mobilom.
-Halló! Ki az?-szóltam bele a telefonba.
-Én vagyok az kedvesem.-Akkor most extra kedves leszek.
-Szia szívem. Hogy vagy? - kérdeztem
-Kösz jól. És te? Jól utaztál? Minden rendben?
-Kösz jól, ujjra jól, és igen. De most mennem kell mert kezdődik a suli. Szia Aro. - mondtam.
-Rendben. Szeretlek. Szia. - mondta.
-Én is. Puszi.-azzal letette a telefont.Aztán már be is csöngettek.Az első órám irodalom volt Alicel és Edwarddal.Amúgy furcsa módon minden órám közös volt Edwarddal.De örültem neki.Csak most tűnt fel hogy Tanya és Irína ma nincsen suliban.Ez a nap végül is hamar elment ami jó volt mert szerettem volna minél előbb otthon lenni.Az irodalom órán kívül még volt angolom, nyelvtanom, biológiám és testnevelésem.Amikor aztán végre ott voltam a ház előtt olyan fáradt voltam mintha egy hete nem aludtam volna.A házban még üdvözöltem Esmet, Carlislet, Carment, Eleazart, Tanyat és Irínát.Aztán felmentem a szobámba és kipakoltam.Ez után pedig lefeküdtem az ágyra.Már majdnem elaludtam amikor kopogtattak...

4. fejezet

Na meghoztam a kövi fejit remélem tetszeni fog.És várom a sok-sok komit is. XD
Meglepi


Marcus szemszöge:

2 évvel mielőtt Bella megjön.


Megint egy unalmas nap. Vagyis nem is annyira unalmas. Aro vs. Caius. " Jaj de nagy öröm." Min is vesztek össze? Hm. Ki tudja? Mindig valamin összekapnak. Ha nem épp Caius hülye tréfái miatt, (mint csiliszószos alsó, vizes lufik, vagy épp nos a leggyerekesebb csínye a habos süti a képedbe) akkor valami iszonyat unalmas dolgon. Én meg itt búsulok. Pedig régebben szebb idők voltak. Úgy 23 éve megismertem életem egyetlen szerelmét, kit teherbe ejtettem. Sajnos mire ezt megtudtam már elutazott innen. Levélben értesített, hogy terhes, de nem mondta meg, hogy hol van. Mire kinyomoztam, már meghalt. Annyit tudtam meg, hogy lett egy kislányom aki eltűnt. Ha legalább tudnám, hogy hívják. DE MÉG EZT SE! csaptam a székemre. Két fivérem meredten nézet.
-Minden rendben? - kérdezte Aro.
-Nem, nincs! Miért kell mindig veszekednetek! Nem bírtok enélkül megélni?! - mondtam. Hopp! Na ez nekem is ujj volt.
-Igazad van. Nem normális, hogy mi mindenen összekapunk. - mondta Aro békítően, majd zajokra lettünk figyelmesek.
Engedjetek már be! Látni akarom az apámat! - mondta egy lány. Mi összenéztünk. Mindenki egyre gondolhatott. Normális szegény vámpír.
-Sa..Sa..Saj..ná..lo..m. De.. De..er.erre.. nincs..felhatalmazásom. - nyögte Ginna. Szegény. Hát nem sok esélye lenne a vámpír ellen. Majd berobbant az ajtón egy lány. Gyönyörű csoki barna szemei vannak. Annyira hasonlít a volt... Várjunk! Csoki barna szem? Hát ez meg hogy lehet?
-Apu! Apu! Apu! - ugrott a nyakamba a kis vámpírlány. Mi van?! Hogy apu? Hát ezt honnan veszi?!
-Már elnézést, de megkérdezhetném honnan veszed, hogy az apád vagyok? - kérdeztem. Ő csodálkozva nézet rám.
-Hát... én csak úgy éreztem, hogy te vagy. Ezért jöttem el ide. - tényleg agyilag beteg lehet a kislány.
-Nos én kideríthetném, hogy ezt honnan veszed. Csak kérlek fogd meg a kezem. - mondta kicsit zavartan Aro. Aro zavarban? Lehet, hogy ...
-Rendben. - majd beletette kezeit Aro kezeibe. Aro még jobban ideges lett. Ajaj! Majd szemei elhomályosodtak.
-Hűha! Marcus ő tényleg a te lányod. Az az elveszett kincs, mit már húszon kettő éve keresel. Ő a te és Ciril gyümölcse. - mondta, majd elengedte a lány kezét - Ja és megmutathatja azt neked agyban amit akar. Ő az én lányom? Istenem az elveszett kincsem. Azonnal megöleltem. Szegényke csontropogtató élményben részesült.
-Szia kincsem. Nos a nevem Marcus Volturi, ők meg a két fivérem Aro és Caius.
-Sziasztok! Az én nevem Isabella ő ...
-Isabella Volturi. - mondta Aro. Ránéztem.
-Csak így? Semmi ez meg az? - kérdeztem. Se nem gondolkozott, se nem vitatkozott. Jaj istenem.
-Igen. - mondta.
-Kösz! - súgtam majd elvezettem a szobámba, hogy megbeszéljek vele mindent.


2 évvel később

-Nos ha nem gond szeretnék vissza menni a régi családomhoz. De mindig meglátogatlak titeket. Ígérem. - mondta Bella.
-Jaj kicsim, ha Aro engedi akkor persze, de ha nem akkor hát... - néztem a mellettem ülő férfira.
-Rendben! Menj csak ha akarsz. És gyere amint tudsz. - mondta. Hát ja. Csak akkor engedi el azt aki elakar menni ha a barátja, de ez most más. Aro mint kiderült Bellába habarodott. Na ebből a szerelemből még mi lesz?
-Köszi! - mondta a kicsim. Majd megölelt minket.
-Ha nem gond akkor szívesen kikísérlek a reptére. - mondta Aro.
-Nem nem baj. - mondta Bella.


2 nappal később


Aro szemszöge:


Mikor Bella elbúcsúzni akart tőlem a reptéren és adtam neki egy.. nos igen. Megcsókoltam. Már két éve szerelmes vagyok ebbe a kis szeleburdiba, de csak így és most mertem bevallani. Hm. Bella, Bella, Bella. Csak ő zakatol a fejemben. Tényleg! Fel is hívom, hogy mi van vele. Csing, csöng, csing...
-Halló! Ki az? - kérdezte azon a gyönyörű, mézédes hangján. Jaj, de szép.
-Én vagyok az kedvesem. - hát ja. Igaz kicsit béna helyen, de összejöttünk.
-Szia szívem. Hogy vagy? - kérdezte. Jaj ez a gyönyörű hang.
-Kösz jól. És te? Jól utaztál? Minden rendben? - kérdeztem aggódva. Hát ezt teszi a szerelem.
-Kösz jól, ujjra jól, és igen. De most mennem kell mert kezdődik a suli. Szia Aro. - mondta. Jaj. A rohadt suli.
-Rendben. Szeretlek. Szia. - mondtam. Jaj de nehéz nélküle.
-Én is. Puszi. - mondta, majd letette. Haj ha végre velem volna akkor....
-Aro!!! Mindjárt ide hányok! Hagyd már abba az érzelmi kitöréseidet. - mondta Marcus.
-Rendben. - mondtam nevetős hangnemben. Majd akkor később, vagy máshol gondolok rá.

3.fejezet

Neharagudjatok hogy ilyen későn kapjátok a frisset.De máris nagyon sokat kell tanulnom.Azért remélem megérte várni én pedig a komikat várom nagyon.Jó olvasást. :-)
20 év elteltével
(Edward szemszöge)
Miután a Denali család elvitte Bellát.Mi elrendeztük a dolgainkat az új szülöttekkel eljött hozzánk a Volturi és hihetetlen de megdicsértek minket.
"-Még egy klán sem élte túl a harcot ekkora  sereg ellen-mondta Jane.Ez nála felér egy dicséret félével."Ezek után megállapodott a család hogy 4 évente látogatjuk meg a Denali családot.Bella elég aranyos volt amíg felcseperedett.Mindig annyira várt minket akkora örömmel ugrott mindenki nyakába még az enyémbe is.De én soha sem tudtam elfelejteni azt hogy megölte a saját anyját.Immár 20 év telt el azóta hogy Carlisle haza hozta azt a szörnyet.Múltkor amikor látogatóban voltunk nem volt ott mert elment világot látni.Bár ezt is a családom mesélte mert én nem mentem el.De térjünk vissza a jelenbe.Most is éppen Denali  felé tartunk és ha ott leszünk el kell viselnem Tanyat csak azért hogy a családom láthassa Bellát.Nem igazán értettem ezt a rajongást iránta de már nem volt több időm ezen gondolkodni mert megjöttünk.Ja azt említettem már hogy ide is költözünk pár évre?Nem?Hát akkor most mondom.Mikor leállítottuk a kocsikat már az egész család kint volt, hogy üdvözöljön minket.Amint kiszálltam a kocsiból rögtön Tanya vettette magát a nyakamba.
-Sziasztok annyira jó hogy újra itt vagytok!-mondta Tanya és az istennek sem akarta elengedni a nyakamat.Úgyhogy finoman lefejtettem kezeit nyakamról.Körülnéztem vártam hogy Rosalie, Alice és Esme egy személy körül forogjon de nem történt meg.
-Hol van Bella?-kérdezte Esme.
-Még mindig utazgat.-felelte rá Kate.Hála az égnek egyelőre nem kell vele találkoznom.Felnéztem az égre virradt.Hamarosan indulni kell a suliba.az addigi idő gyorsan elszállt.Bepakoltunk a szobáinkba és beszélgettünk.Azután pedig hamar beértünk a suliba.Amikor kiszálltunk a kocsiból megpillantottam egy angyalt azt hittem csak hallucinálok de nem.A Ferrarijának támaszkodva állt és napszemüvege mögül minket nézett.Mikor levette szemüvegét nekem végem volt.Szemei csokoládé barnán csillogtak gesztenye barna haja lágyan omlott vállára és a mosolya a mosolya az csodálatos volt és engem nézett.Aztán valaki mögöttem felsikoltott és azt kiáltotta öröm teli hangon "Bella".
-Hát megjöttél végre-kiabálta Kate és  oda rohant ahhoz a gyönyörűséghez.Ezt nem hiszem el ez az angyal nem lehet ugyan az a szörnyeteg aki megölte az anyját az lehetetlen.Ránézek erre a lányra és elfelejtem hogy mit tett egykor csak néztem őt és mikor erre nézett rámosolyogtam ő pedig viszonozta.Kate közben erre fele húzta amint ide értek Alice és Rosalie rögtön megölelték utánuk pedig Jasper és Emmet zárták karjukba.Ő mindenkit üdvözölt és oda jött hozzám én kitártam felé karjaim hallottam testvéreim hitetlenkedő gondolatait de nem érdekelt.Hozzám bújt én karjaimba zártam ő azt susogta nekem.
-Örülök hogy újra látlak Edward Cullen.
-Én is örülök neked Isabella Denali.-De sajnos most már el kellett engednem.Aztán hirtelen megcsörrent a mobilja...

Hihetetlen mégis igaz.

Köszönöm a díjat Bella19-nek!

3 dolog rólam:

Imádom a Twilight Saga-t /könyvek, filmek és a szereplőket/

                                     Nagy állat rajongó vagyok és később szeretnék állat védő lenni./
                                   
                                     Nagy álmom hogy beutazzam Londont, Párizst, Rómát és még ilyen  nevezetesebb                                                           helyeket.

5 ember akiknek küldöm:

Nesszi

Bree23^^ 

Klajcsiií 

Jane Volturi 

Linduss 

2.fejezet

Kérek szépen hozzá sok-sok komit.XD
Gyönyörű szörnyeteg

(Edward szemszöge)
 109 éve változtam át.Vámpír vagyok de egyszerűen utálom azt amivé váltam.Hallottam ahogyan Carlisle megjön.
-Sziasztok megjöttem-mondta.-Gyertek ide beszélnem kell veletek.-mikor lementem láttam hogy Apa kezében egy pója csomó volt.Mikor mindenki leért Esme megkérdezte.
-Drágám mi ez az egész?
-Ma bejött hozzám egy terhes nő.Bele halt a szülésbe de mielőtt meghalt elmondta hogy egy vámpírtól várandós.A kicsi túl erős volt az anya szervezete nem bírta elviselni.Azt kérte hogy Isabella legyen a neve.-Ez egy szörnyeteg képes volt megölni a saját anyját és Carlisleaki utálja az erőszakot képes volt ide hozni ezt az izét.
-Istenem de édes!-mondta Rosalie.-Megfoghatom?-azzal kezébe vette.A kis szörnyeteg pedig hozzáért az arcához és Rosalie szemei elködösödtek.Gondolataiban egy nőt láttam a vérébe fagyva majd egy kérdő jelet.
-Ez meg mi volt?-kérdezte.
-Gondolom az édesanyját mutatta.Egész úton őt kereste.-mondta Carlisle.
-Ő most nincs itt.Elment.-mondta Rosalie megnyugtató hangon.A szörnyeteg újra hozzá ért.Gondolataiban most egy hosszú utat mutatott.
-Igen nagyon messze ment és nem fog vissza jönni.-mondtam ridegen.Hirtelen felém kapta a fejét és megláttam a szemeit és az arcát gyönyörű csoki barna szemei és göndör fürtjei voltak.De nem felejtettem el hogy megölte a saját édesanyját.Láttam hogy kicsi szemeiből könnyek csorognak.
-Hát ezt most jól meg csináltad Edward Bunkó Cullen.-förmedt rám Alice.-Most nézd meg szegénykém sír.
-Itt nem maradhat-szólalt meg apa.-Hála az égnek valaki észhez tért.
-Edward ez nem vicces ő is egy érző lény.Arról nem ő tehet hogy az apja micsoda-védte Carlisle is a szépséges szörnyeteget.
-De miért nem maradhat?-kérdezte szomorúan Rosalie.
-Az ujj szülöttek miatt..-Hát persze ez érthető akkor hova visszük?-kérdezte anya.
-A Denali klánhoz.Fel is hívom őket-mondta apa és elment telefonálni.Mikor vissza jött azt mondta.
-Holnap itt vannak és magukkal viszik.
-Rendben-mondták szomorúan.
                                                            Másnap délután
Megérkezett Carmen és Eleazar és magukkal vitték a kicsi szörnyet.Esmeék pedig megígérték hogy 4 évente meglátogatjuk.Mindenki elbúcsúzott mindenkitől (persze én nem búcsúztam el a szörnytől).Aztán a Denali klán elment.De 4 év múlva úgyis találkozunk.

1. fejezet

Remélem tetszeni fog.A komikat meg szívesen olvassuk.
Az árva
(Carlisle szemszöge)
Mint minden napom ez is átlagos volt az irodámban ültem és a papír munkát csináltam.Hirtelen az asszisztensem esett be az irodámba.
-Doktor úr jöjjön gyorsan!
-Miért Mari mi történt?-kérdeztem.
-Beesett egy terhes nő és nagyon vérzik és már a halálán van de talán a gyereket még meglehet menteni.
-Már is megyek-mondtam és elindultam.Közben gyorsan beöltöztem hogy azzal már ne veszítsünk időt.Mikor bementem láttam hogy az asszisztensem igazat mondott.A nő tényleg nagyon vérzett és sikoltozott kínjában.Gyorsan oda mentem hozzá.Mikor rám nézett a szemében valami megcsillant.Beadtam neki egy nagy adag fájdalom csillapítót.Mikor már kezdett múlni a fájdalma megszólalt.
-Tudom hogy mi vagy te-suttogta.
-Mindenki menjen ki-mondtam mert beszélni akartam vele.Engedelmeskedtek.Amint kimentek megkérdeztem.
-Honnan tudja hogy mi vagyok?
-Onnan hogy a gyerekem egy vámpírtól van.-Nem ez képtelenség nekünk nem lehet gyerekünk.De nem volt időm gondolkodni mert megindult a szülés pár perc múlva meg is született egy gyönyörű kislány.Viszont az anya haldoklott és tudtam hogy már nem lehet rajta segíteni.
-Kérem nevezze el Isabellának.-kérte majd szemei lecsukódtak.Gyorsan lefürdettem a kicsit.Majd bebugyoláltam jó meleg takaróba.Végig egy hang nélkül tűrte.Haza viszem aztán otthon eldől a sorsa a kicsi Isabellának.Annyira aranyos volt bájos egyszerűen az ujjai köré csavart nem lehetett neki ellen állni.A karjaimba vittem egészen hazáig elengedték mert a rutin vizsgálatokon mindent rendben találtak.A kicsi egész úton gügyögött.Aztán hirtelen az arcomhoz ért előttem pedig egy kép jelent meg.Az anyát láttam magam előtt aztán egy kérdő jelet.Aztán visszatértem és magam előtt láttam a kicsi kérdő tekintetét.
-Ő most nincsen itt.mondtam neki.Már a ház előtt álltam.Hogy mondjam el nekik?...

Prológus

Heló az én nevem Edward Cullen és vámpír vagyok.De nem kell megijednetek mert én "vegetáriánus" vagyok azaz nem eszem embert.'09 éves vagyok és van egy csodás családom 4 testvérem van és szerető szüleim.A testvéreim Emmet és Rosalie egy pár plussz Alice és Jasper alkot egy párt.Nekem nincsen párom de nincs is rá szükségem.A szüleim Esme és Carlisle imádom őket ahogy ők is engem tulajdon képen én voltam az első fiúk.Na elég is a dumából most hallgassátok meg az első szerelmem történetét.

Sziasztok

Na heló.Üdvözlök mindenkit ezen a blogon.Ez a történet (mint szinte mindegyik)Belláról és Edwardról szól.Remélem tetszeni fog.