1. fejezet

Remélem tetszeni fog.A komikat meg szívesen olvassuk.
Az árva
(Carlisle szemszöge)
Mint minden napom ez is átlagos volt az irodámban ültem és a papír munkát csináltam.Hirtelen az asszisztensem esett be az irodámba.
-Doktor úr jöjjön gyorsan!
-Miért Mari mi történt?-kérdeztem.
-Beesett egy terhes nő és nagyon vérzik és már a halálán van de talán a gyereket még meglehet menteni.
-Már is megyek-mondtam és elindultam.Közben gyorsan beöltöztem hogy azzal már ne veszítsünk időt.Mikor bementem láttam hogy az asszisztensem igazat mondott.A nő tényleg nagyon vérzett és sikoltozott kínjában.Gyorsan oda mentem hozzá.Mikor rám nézett a szemében valami megcsillant.Beadtam neki egy nagy adag fájdalom csillapítót.Mikor már kezdett múlni a fájdalma megszólalt.
-Tudom hogy mi vagy te-suttogta.
-Mindenki menjen ki-mondtam mert beszélni akartam vele.Engedelmeskedtek.Amint kimentek megkérdeztem.
-Honnan tudja hogy mi vagyok?
-Onnan hogy a gyerekem egy vámpírtól van.-Nem ez képtelenség nekünk nem lehet gyerekünk.De nem volt időm gondolkodni mert megindult a szülés pár perc múlva meg is született egy gyönyörű kislány.Viszont az anya haldoklott és tudtam hogy már nem lehet rajta segíteni.
-Kérem nevezze el Isabellának.-kérte majd szemei lecsukódtak.Gyorsan lefürdettem a kicsit.Majd bebugyoláltam jó meleg takaróba.Végig egy hang nélkül tűrte.Haza viszem aztán otthon eldől a sorsa a kicsi Isabellának.Annyira aranyos volt bájos egyszerűen az ujjai köré csavart nem lehetett neki ellen állni.A karjaimba vittem egészen hazáig elengedték mert a rutin vizsgálatokon mindent rendben találtak.A kicsi egész úton gügyögött.Aztán hirtelen az arcomhoz ért előttem pedig egy kép jelent meg.Az anyát láttam magam előtt aztán egy kérdő jelet.Aztán visszatértem és magam előtt láttam a kicsi kérdő tekintetét.
-Ő most nincsen itt.mondtam neki.Már a ház előtt álltam.Hogy mondjam el nekik?...