4. fejezet

Na meghoztam a kövi fejit remélem tetszeni fog.És várom a sok-sok komit is. XD
Meglepi


Marcus szemszöge:

2 évvel mielőtt Bella megjön.


Megint egy unalmas nap. Vagyis nem is annyira unalmas. Aro vs. Caius. " Jaj de nagy öröm." Min is vesztek össze? Hm. Ki tudja? Mindig valamin összekapnak. Ha nem épp Caius hülye tréfái miatt, (mint csiliszószos alsó, vizes lufik, vagy épp nos a leggyerekesebb csínye a habos süti a képedbe) akkor valami iszonyat unalmas dolgon. Én meg itt búsulok. Pedig régebben szebb idők voltak. Úgy 23 éve megismertem életem egyetlen szerelmét, kit teherbe ejtettem. Sajnos mire ezt megtudtam már elutazott innen. Levélben értesített, hogy terhes, de nem mondta meg, hogy hol van. Mire kinyomoztam, már meghalt. Annyit tudtam meg, hogy lett egy kislányom aki eltűnt. Ha legalább tudnám, hogy hívják. DE MÉG EZT SE! csaptam a székemre. Két fivérem meredten nézet.
-Minden rendben? - kérdezte Aro.
-Nem, nincs! Miért kell mindig veszekednetek! Nem bírtok enélkül megélni?! - mondtam. Hopp! Na ez nekem is ujj volt.
-Igazad van. Nem normális, hogy mi mindenen összekapunk. - mondta Aro békítően, majd zajokra lettünk figyelmesek.
Engedjetek már be! Látni akarom az apámat! - mondta egy lány. Mi összenéztünk. Mindenki egyre gondolhatott. Normális szegény vámpír.
-Sa..Sa..Saj..ná..lo..m. De.. De..er.erre.. nincs..felhatalmazásom. - nyögte Ginna. Szegény. Hát nem sok esélye lenne a vámpír ellen. Majd berobbant az ajtón egy lány. Gyönyörű csoki barna szemei vannak. Annyira hasonlít a volt... Várjunk! Csoki barna szem? Hát ez meg hogy lehet?
-Apu! Apu! Apu! - ugrott a nyakamba a kis vámpírlány. Mi van?! Hogy apu? Hát ezt honnan veszi?!
-Már elnézést, de megkérdezhetném honnan veszed, hogy az apád vagyok? - kérdeztem. Ő csodálkozva nézet rám.
-Hát... én csak úgy éreztem, hogy te vagy. Ezért jöttem el ide. - tényleg agyilag beteg lehet a kislány.
-Nos én kideríthetném, hogy ezt honnan veszed. Csak kérlek fogd meg a kezem. - mondta kicsit zavartan Aro. Aro zavarban? Lehet, hogy ...
-Rendben. - majd beletette kezeit Aro kezeibe. Aro még jobban ideges lett. Ajaj! Majd szemei elhomályosodtak.
-Hűha! Marcus ő tényleg a te lányod. Az az elveszett kincs, mit már húszon kettő éve keresel. Ő a te és Ciril gyümölcse. - mondta, majd elengedte a lány kezét - Ja és megmutathatja azt neked agyban amit akar. Ő az én lányom? Istenem az elveszett kincsem. Azonnal megöleltem. Szegényke csontropogtató élményben részesült.
-Szia kincsem. Nos a nevem Marcus Volturi, ők meg a két fivérem Aro és Caius.
-Sziasztok! Az én nevem Isabella ő ...
-Isabella Volturi. - mondta Aro. Ránéztem.
-Csak így? Semmi ez meg az? - kérdeztem. Se nem gondolkozott, se nem vitatkozott. Jaj istenem.
-Igen. - mondta.
-Kösz! - súgtam majd elvezettem a szobámba, hogy megbeszéljek vele mindent.


2 évvel később

-Nos ha nem gond szeretnék vissza menni a régi családomhoz. De mindig meglátogatlak titeket. Ígérem. - mondta Bella.
-Jaj kicsim, ha Aro engedi akkor persze, de ha nem akkor hát... - néztem a mellettem ülő férfira.
-Rendben! Menj csak ha akarsz. És gyere amint tudsz. - mondta. Hát ja. Csak akkor engedi el azt aki elakar menni ha a barátja, de ez most más. Aro mint kiderült Bellába habarodott. Na ebből a szerelemből még mi lesz?
-Köszi! - mondta a kicsim. Majd megölelt minket.
-Ha nem gond akkor szívesen kikísérlek a reptére. - mondta Aro.
-Nem nem baj. - mondta Bella.


2 nappal később


Aro szemszöge:


Mikor Bella elbúcsúzni akart tőlem a reptéren és adtam neki egy.. nos igen. Megcsókoltam. Már két éve szerelmes vagyok ebbe a kis szeleburdiba, de csak így és most mertem bevallani. Hm. Bella, Bella, Bella. Csak ő zakatol a fejemben. Tényleg! Fel is hívom, hogy mi van vele. Csing, csöng, csing...
-Halló! Ki az? - kérdezte azon a gyönyörű, mézédes hangján. Jaj, de szép.
-Én vagyok az kedvesem. - hát ja. Igaz kicsit béna helyen, de összejöttünk.
-Szia szívem. Hogy vagy? - kérdezte. Jaj ez a gyönyörű hang.
-Kösz jól. És te? Jól utaztál? Minden rendben? - kérdeztem aggódva. Hát ezt teszi a szerelem.
-Kösz jól, ujjra jól, és igen. De most mennem kell mert kezdődik a suli. Szia Aro. - mondta. Jaj. A rohadt suli.
-Rendben. Szeretlek. Szia. - mondtam. Jaj de nehéz nélküle.
-Én is. Puszi. - mondta, majd letette. Haj ha végre velem volna akkor....
-Aro!!! Mindjárt ide hányok! Hagyd már abba az érzelmi kitöréseidet. - mondta Marcus.
-Rendben. - mondtam nevetős hangnemben. Majd akkor később, vagy máshol gondolok rá.