10. fejezet

Bocsi hogy ilyen későn van friss, de most már lesz több időm írni. Mindenkinek jó hétvégét kívánok.

Baj, és egy másik szerelem kezdete


(Bella szemszöge)

Mikor hazaértem Edward meglepett arcával találtam szembe magam.
-Veled meg mi történt? Miért ilyen szenes a ruhád? - kérdezte aggódva.
-Valaki megtámadt vadászat közben, és megpróbált, vagyis el is égetett, csak hát ránk félvérekre ez nem hat, így nem haltam meg. - mondtam egyszerűen. Edward felmordult, mire én felkaptam a fejem. Úgy nézett ki mintha mindjárt felrobban. Mi ütött belé?
-Mi a baj? - kérdezte Esme aki épp most lépet be a bejárati ajtón.
-Nem tudom. - válaszoltam ősszintén.
-Valaki megtámadta Bellat! Ha megtudom, hogy ki volt az én................
-Tessék? Valaki megtámadott Bella? Istenem! Bella hogy érzed magad? - kérdezte. Szemei az aggodalomtól csillogtak.Erre persze az egész család már körülöttem tolongott és azt kérdezgették jól vagyok-e?
-Igen! - kiabáltam túl mindenkit. Azonnal csönd lett. - Engem nem olyan könnyű megölni. Hiába tépnek szét és égetnek el, nem hallok meg.
-Elég! - nyöszörgött Edward. Odanéztem. Folyamatos remegéshez halk, vészjósló morgás párosult. Arcán fájdalom és düh volt. -Nem hagyom hogy még egy ilyen történjen. - mondta halkan. Akkor vettem észre, hogy mindenki lelépett. Naná! Edward közelebb jött, majd átölelt. - Én majd megvédelek. - suttogta halkan a fülembe. Ja de édes!
-Ezt ajánlom! - nyomott hirtelen a kezembe pár ruhát Alice. Mikor meg akartam köszöni, már ott sem volt.
-Nos, öhm én most megyek és megmosdok. - mondtam és Edward elengedett. Ránézett arra a pár ruhára amit az előbb kaptam, és felvette a féloldalas mosolyát. Azt hittem, hogy ott olvadok el. A lábaimat mintha odatapasztották volna. Belenéztem gyönyörű aranybarna szemébe és semmi más nem volt csak Ő! Lassan vissza tértem a jelenbe. Lábaim végre engedelmeskedtek és felfutottam a lépcsőn. Bementem a fürdőmbe és beleengedtem egy adag forró vizet. Mikor épp beleakartam ülni valaki kopogtatott.
-Ki az? - kérdeztem ijedten és felvettem egy fürdőköpenyt.
-Én. - hangzott Edward mézédes hangja. Lassan lenyomta a kilincset és bejött. Kicsit se zavart, sőt egyszerűen elbájolt. Észre se vettem és már csak pár centi választott el minket. Edward megállt, és nem merte ezt a maradék centit megtenni. Úgy döntöttem én leszek aki átlépi ezt a kis határt. Mielőtt elértem volna eltűnt. Lehet hogy csak játszik velem. Nem szeret. mondta egy kis hang a fejembe.
-Edward. - nyögtem, majd összerogytam. A könnyeim záporoztak. Csak egy kis játékszer lenék a számára. Még mindig gyűlölne. 
-Edward te tahó! Hol a francban vagy?! - ordibált Allice.
-Alice. Mi a baj? Miért ordítasz? - kérdezte Eleazar.
-Láttad Edwardot?
-Felment. - mondta Tanya.
-Utána.
-Én igen! - mondta Irina - Épp most futott el az erdőbe. Zaklatott volt. - zaklatott?! Rögtön felöltöztem és leviharoztam.
-Merre ment? - kérdeztem Irinat.
-Észak felé. Lehet hogy vad.... - ezt meg se vártam. Futottam hogy utolérjem.
-Bella nyugi! - jött mögöttem mindenki - Mi a baj? - kérdezte Eleazar és Carlisle.
-Az hogy kinyírom Edwardot! - mondtam majd rákapcsoltam.
-Emmett MOST!!! - kiáltott Kate. Nem értettem mire mondta, hogy most, de furcsa érzésem támadt. Felnéztem, és láttam ahogy Kate felettem repül. Zuhanva közeledett felém. Menekülni akartam, de elkapott. Addigra mindenki oda ért. Lefogtak. Nem értettem miért.
-Mi bajotok? - nem akartak elengedni. Ekkor megszólalt valaki.