14. fejezet

Sajnálom hogy ennyit késtem. Remélem tetszeni fog. Léci komizzatok. Jó olvasást és kellemes hétvégét. :D

Szövetség

Julia szemszöge:

Az erdőn túl megtekintettem a hatalmas palotát. Ahhoz képes, hogy 10 éve leromboltuk hamar felépítették. Felmásztam a meredek sziklafalon. Megpillantottam két vámpírt akik napoztak. Furcsa egy népség ezek a románok.
-Hahó! Ébresztő! - borítottam fel őket a napozószékkel együtt.
-Mi a franc?! Ki vagy te? - ordítozott velem az egyik. A másik elkapott hátulról.
-Julia vagyok. Elengednél? - kérdeztem a mögöttem álló vámpírtól. Ő a fejével nemet intett, erre én meg bokán rúgtam. Feljajdult és megpróbált pofon vágni, de barátja megfogta a kezét.
-Mit akarsz kicsikém?
-Beszélni a főnökötökkel! - morogtam és próbáltam kiszabadulni, de hiába.
-A Mesterrel? Te? - elengedtek. Gyorsan felvették köpenyeiket. Nem is bántam, hisz egy szál alsónadrágban voltak és hát inkább puszipajtása lettem volna Caiusnak, mint hogy tovább kéne látnom őket így.
-Akkor azzal a két gyökérrel, Vladimirrel és Stefannal. - erre mind a ketten felmordultak.
-Ki neked a gyökér?! Tud hogy hogyan beszélsz rólunk! - hoppá. Erre nem számítottam.
-Mit akarsz?! - morogta az egyik.
-Segítséget. A Volturi ellen! - mind a ketten megremegtek a Volturi hallatán.
-Nos akkor fáradj be kedvesem. - invitált az öregebb - Az én nevem Vladimir és kitalálhatod, hogy ő Stefan. A Mesterünk szívesen látja az olyanokat akik ....
-Nem csatlakozni szeretnék! Bosszút akarok állni a Volturin! - megértően rám nézet, majd szeme kitágult és abban a pillanatban neki is csapott a falnak.
-Ez meg mi?! - kérdezte fenyegetően és rámutatott a Volturis nyakláncra.
-Ja igen! - kicsit arrébb toltam, majd leszakítottam a nyakláncot és nekivágtam a földnek - Volturis voltam, de nagyot csalódtam bennük!
-Ez tetszik. - suttogta Stefan - Csak ilyen Volturis kell nekünk. Vigyük a Mester elé! - Vladimir helyeslően bólogatott, majd felvette a nyakláncot és elindultunk. Több ajtó volt itt mint a Volturiban. Az egyik mögött még ennél a folyosónál is hosszabb folyosó volt. Itt már csak három ajtó volt. Az utolsónál megálltunk. Stefan  bekopogtatott.
-Szabad! - szólt egy halk hang. Stefan benyitott. Egy pazar szoba tárult elém. Egy hatalmas ablakon besütött a nap. Az ablak előtt egy férfi állt.
-Nos? - fordult felénk. A két férfi meghajolt, majd Vladimir belekezdett.
-Mester! Ez a lány segítségünket kéri hogy elpusztítsuk a Volturit.
-És mond milyen értékes információt tudd ez a lány, hogy ide hoztátok. - Vladimir odaadta a nyakláncot.
-Szóval egy vagy közölük. Megtudhatom mi a bosszúd oka? - kezét nyújtotta felém. Olyan volt mint Aro. Bátran odanyújtottam a kezem. Szemét szemembe fúrta. Néhány másodpercig így maradtunk, majd elengedte.
-Már értem. - mosolyodott el - Ja és igen, ez Aro ereje. Olyan vagyok mint te kedvesem. Lemásolom más erejét. Sajnos neked át kell élned ahhoz, hogy lemásold. Nos szívesen segítek. Itt az idő hogy megfizessen a Volturi! - gonosz kacaja töltötte be a termet.

13. fejezet

Bocsi, hogy ilyen későn de nagyon sokat kellett tanulnom az elmúlt időkben. :)  Remélem tetszeni fog és lécci írjatok komit.Nagyon fontos lenne, hogy legyen miért folytatnom a törit.Na elég a beszédből.Jó olvasást.

Rémálmok
(Edward szemszöge)

-Szeretlek. - suttogtam majd megfordítottam, és megcsókoltam.Szenvedélyesen csókoltam, nagy meglepetésemre ő ugyanolyan hévvel csókolt vissza.
-Én is. - súgta.Kicsit elhúzódtam és elő vettem a láncot ami még édesanyámé volt.
-Hogy sose felejts el. - mondtam, majd megcsókoltam. Bella kicsit megcsúszott és a virágok közé borultunk.A földön nevettünk.Ez életem legcsodásabb napja.A földön feküdtünk és egymást néztük.Elvesztem gyönyörű szemeiben.Nem tudom mennyi idő telt el, nem is érdekelt.Csak azt vettem észre, hogy sötétedik.
-Haza kéne vigyelek.-mondtam.-Biztosan elfáradtál.-mosolyogtam rá.Ő vissza mosolygott.
-Egy kicsit vagyok csak álmos.De tényleg indulnunk kéne.Futunk versenyt?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Ha bírod a tempót!-vigyorogtam rá.
-Vigyázz!Kész!Rajt!-mondta majd elstartolt.Én pedig utána.már majdnem utolértem de akkor elkiáltotta magát.
-Győztem!Lassú csiga!-vigyorgott.
-Méghogy ÉN lassú?Méghogy ÉN csiga?Na megállj!-azzal már karjaim között is volt.Vadul csókolózni kezdtünk.Ekkor egy gondolat kúszott a fejembe."Na most megvannak kis gerle párocska.Szépen lekapom őket a gépemmel és elküldjük Marcus bácsinak!Milyen szép bunyó is lesz abból."Letettem kedvesemet.Ő értetlenül nézett rám.Bementem a fák közé mikor rátaláltam a baj keverőre megfogtam és kivágtam az erdőből egyenesen Esme egyik kedven fájához.Fene!Majd bocsánatot kérek miatta.
-Emmett!Nem fotózol senkit és nem küldesz semmit senkinek!Megértetted?
-Ajj! Mindig a kicsit bántják.Nem lehet egy jót szórakozni sem!-Vissza mentem szerelmemhez és átöleltem.
-Ne haragudj csak kivágtam a szemetet.
-Ugyan megértem.Hisz mégsem hagyhattad hogy be szennyezzen bármit is.-mosolygott.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem kicsit aggódva.Egész nap nem evett.Ehhez még hozzá kell szoknom.
-Csak egy kicsit.Ne aggódj annyit a végén még megőszülsz itt nekem!-nevedgélt és összeborzolta a hajamat.
-Majd vigyázok.Na de te pedig gyere enni.Nem szívesen venném a lelkemre az éh halálodat.csipkelődtem én is.
-Rendben.Lássuk mit tudsz kreálni nekem.-Be mentünk a konyhába.Ő leült az egyik székre én pedig csináltam neki szalonnás rántottát.Mikor végzett az evéssel.Felment zuhanyozni.Esme jött oda hozzám.
-Boldognak tűnsz.Olyan jó végre téged is mosolyogni látni.-végig simított arcomon.-Remélem ő boldoggá tud tenni!
-Boldoggá tud.-mosolyogtam rá szívből.Mikor felmentem Bella már szobájában volt.Bementem jó éjszakát kívánni.De ő már mélyen aludt.Ezért én is lefürödtem.Majd leültem az ágyamra és olvasni kezdtem.Hirtelen azonban Bella hangját hallottam meg.Nyugtalan volt.Biztosan rosszat álmodik."Ne...Kérlek ne...Hagyjátok őt békén csak őt kíméljétek...Csak Edwardot hagyjátok életben..."majd felriadt.Hallottam szaggatott légzését.Azt hogy felkel kinyitja az ajtót és léptei egyre közelednek.Aztán benyitott.
-Bejöhetek?-kérdezte kissé megszeppenve.Én csak kitártam karjaimat ő pedig már benne is volt.
-Rosszat álmodtál?
-Igen.Minden este ugyanazt.-Ringatni kezdtem és dúdolni neki.
-Aludj drága!Itt nem kell semmitől sem tartani.Csak aludj nyugodtan.Én itt vagyok és megvédelek.Örökkön örökké.-Suttogtam és éreztem hogy elalszik.

12. fejezet

Sziasztok meghoztam a frisset.Remélem tetszeni fog és kommizzatok  lécci! XD

A vallomások ideje
(Bella szemszöge)


Mikor magamhoz tértem és kinyitottam a szememet egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam szembe magamat.Edward aggódva méregetett én pedig rámosolyogtam.
-Szia-mondtam és felakartam kelni de lágyan vissza tolt a párnákra és ő is rám mosolygott.
-Szia.Csak óvatosan, ehhez még egy kicsit pihenned kell.-mondta lágyan.Olyan aranyos volt ahogy aggódott értem.
-Még pihened kell 1 napot, de utána elviszlek egy csodálatos helyre. - mondta, majd megpuszilta a homlokom és elkezdett dúdolni egy gyönyörű dalt. Lassan leragadtak a szempilláim, és elragadt az álom. Edward jelent meg és Aro. Ketten értem harcoltak egy valaki ellen. Julia egyszerűen eldobta Arot, de Edwardot nem bántotta. Közelebb ment hozzá, majd...........
-Bella! Bella! Ébredj! - mondta Edward és gyengéden megrázott. Felriadtam. Alice jött be, megfogta Edwardot és kilökdöste. Na ez mi volt?
-Bocs! - szólt Alice Edwardnak, majd rácsapta az ajtót.
-Ez meg mi volt? - kérdeztem. Odakintről halk nyögést hallottunk, majd Emmett hangját.
-Hé öcskös. Gyere velem. Beszélgetünk olyan férfias dolgokról. - mondta, mire én elnevettem magam. Annyira furcsa volt, ezt hallani Em. szájából.
-Na addig Emmett lefoglalja, míg te elkészülsz! - mondta vidáman. Alice kirángatott az ágyból, kezembe nyomott egy fekete feszülős gatyát, egy fehér ujj nélküli ( naná, hogy feszülős) pólót, meg egy szintén fehér magas sarkút.
-Ezt én...
-Nincs vita! Felvenni! 2 perc! Ha nem leszel készen úgy fogom megcsinálni a hajad, és úgy küldelek le! - mondta, majd elmosolyodott. Azonnal behúztam a fürdőbe. Váó! Ezt az arcát még nem láttam.
- 5, 4, 3, 2, 1, megyek! - mondta és berontott. Abban a pillanatban be is fejeztem az öltözködést.
-Remek! - megfogott és kiráncigált - Na milyen haj illik ehhez a ruhához? - kérdezte magától. Úgy döntött, hogy kivasalja.
-Na hogy tetszik? - kérdezte csillogó szemekkel. Mikor belenéztem, majd elájultam. Mintha nem én lennék.
-Köszönöm! - mondom, és megölelem. Kitárja előttem az ajtót. A lépcső alján vagyok mikor meglátom Ed..Ed.. ezt az ISTENT!!! Laza fekete pólót, és egy kék farmer van rajta. Haját felzselézték elől. Baromi jól nézett ki. Rám nézett, és szemében csodálatot láttam. Megfogta a kezem és kivezetett. Amint kiértünk a főútra, Edward felkapott és elkezdett velem futni. Hiába vagyok fél vámpír, nagyon jól esett a szél. Edward sokkal gyorsabban futott mint én. Meleg karjaiban, pedig el is bírtam volna aludni.
-Hunyd be a szemed. - mondta. Tettem amit mondott. Éreztem, hogy felfelé futunk. Majd megállt, és letett.
-Kinyithatod. - mondta mézédes hangján. Amikor kinyitottam a szemem, egy gyönyörű virágos mező tárult a szemem elé. Lélegzett elállító volt. Edward keze a derekamon.
-Szeretlek. - mondta, majd megfordított, és megcsókolt. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy képtelen lettem volna nem ilyen szenvedéllyel vissza csókolni.
-Én is. - súgtam. Edward kicsit elhúzódott és elő vett valamit a zsebéből. Egy gyönyörű nyaklánc volt. Szív formájú közepén egy ékkővel.
-Hogy sose felejts el. - mondta, majd megcsókolt. Kicsit megcsúsztam és a virágok közé estem. Edwardot magammal rántottam. A földön nevettünk. Ezt a napot sose felejtem el!

Bella ruhái:









Edward ruhái:







Edward ajándéka, a nyaklánc:

11. fejezet

Na meghoztam a következő fejezetet. :) Kicsit rövid lett de remélem tetszeni fog.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
És komikat pleas :-)

A megmentő
(Edward szemszöge)

Hogy lehetek ennyire hülye.Majdnem megcsókoltam pedig tudom hogy pasija van neki.Egy vén fószer aki egyáltalán nem illik hozzá.Istenem ha én ölelhetném át én tulajdoníthatnám csókjait, vagy csak nézhetném őt anélkül hogy bárki felróná nekem mint bűnt.Olyan jó lenne.A rétemen lyukadtam ki a nap éppen oda sütött a rét közepére.Oda sétáltam és lerogytam.Átadtam magam a napnak és magam mellé képzeltem azt az angyalt aki valószínű most szobájában ül és azon gondolkozik milyen hülye vagyok mert a csók szélén lelépek. Magam elé képzeltem gyönyörű alakját selymes haját sugárzó arcát és a szemeit azokat a gyönyörűséges csokoládé barna szemeket.Halott szívem belesajdult ebbe gyönyörűségbe.Ott ültem a képzeleteimmel együtt és ültem volna ott még jó darabig ám hirtelen valaki fájdalmasan felsikoltott.A felismerés tőrként hatolt a szívembe ez Bella hangja volt.Az ijedség pillanatok alatt futott végig a testemen.Rögtön felpattantam és olyan gyorsan futottam ahogyan csak bírtam.Amikor oda értem borzalmas látvány fogadott.Családom Emmettel az élen Bella ellen harcoltak és a fa alatt ott volt egy árnyék.Bella még bírta Emmettet gyorsan "hatástalanította" de Jesperrel és Eleazarral nem bírt.Egy szempillantás alatt ott termettem és padlóra küldtem Eleazart.Ekkor megéreztem hogy valami elmémre kúszik.Hirtelen találkozott a pillantásom Belláéval és rögtön megértettem mindent.Bella éppen védelmet nyújt nekem az ellen ami családomat megfertőzte. Valahogy mellé küzdöttem magamat és megkérdeztem tőle.
-A többieknek nem tudsz védelmet nyújtani?
-Megpróbálom de ha nem sikerülne kapj el!-nem tudtam mire érti ezt.De ebben a pillanatban Jesper már nem harcolt ellenem hanem csak állt és nézegetett körbe.Végig néztem családomon ugyanígy történt mindenkivel(Denaliékat is beleértve).Az árnyék alakra néztem de már nem volt ott.Egyszerűen eltűnt.Hátra néztem Bellára és rámosolyogtam.
-Sikerült és nem volt rá szükség hogy elkapjalak mondtam.
-Igen-szólalt meg fáradt hangon azzal összeroskadt.Villám gyorsan mellette termettem.Az aggodalom a halott szívembe mart.Felemeltem angyalom gyönyörű törékeny testét és bevittem a házba fel egyenesen a szobámba és az egyetlen vámpírhoz kiáltottam aki segíthet.
-Carlisle-ordítottam.Visszafordultam Bellához arca nyugodt volt békés.Olyan volt mintha aludna, de tudtam hogy nem alszik és ez nyugtalanított.
-Mi történt?-kérdezte apa.
-Nem tudom.Kiterjesztette a pajzsát mindenkire mert valami behatással rátámadtatok aztán aki befolyásolt elment miután magatokhoz tértetek és Bella egyszerűen összeesett.
-Értem.Valószínűleg túlterhelte magát ezzel.Sajnos meg kel várnunk amíg magától felébred.-mondta Carlisle.Istenem szegénykém.Carlisle kiment így kettesben maradtam Bellával.Leültem az ágya mellé és megfogtam kis kezét.Vissza emlékeztem arra mikor először láttam.Már akkor is elvarázsolt de ezt akkor semmi pénzért nem vallottam volna be senkinek.Most pedig már nem kétség beleszerettem és szeretni is fogom örökké.S számomra ő lesz az örökkévalóság értelme.

10. fejezet

Bocsi hogy ilyen későn van friss, de most már lesz több időm írni. Mindenkinek jó hétvégét kívánok.

Baj, és egy másik szerelem kezdete


(Bella szemszöge)

Mikor hazaértem Edward meglepett arcával találtam szembe magam.
-Veled meg mi történt? Miért ilyen szenes a ruhád? - kérdezte aggódva.
-Valaki megtámadt vadászat közben, és megpróbált, vagyis el is égetett, csak hát ránk félvérekre ez nem hat, így nem haltam meg. - mondtam egyszerűen. Edward felmordult, mire én felkaptam a fejem. Úgy nézett ki mintha mindjárt felrobban. Mi ütött belé?
-Mi a baj? - kérdezte Esme aki épp most lépet be a bejárati ajtón.
-Nem tudom. - válaszoltam ősszintén.
-Valaki megtámadta Bellat! Ha megtudom, hogy ki volt az én................
-Tessék? Valaki megtámadott Bella? Istenem! Bella hogy érzed magad? - kérdezte. Szemei az aggodalomtól csillogtak.Erre persze az egész család már körülöttem tolongott és azt kérdezgették jól vagyok-e?
-Igen! - kiabáltam túl mindenkit. Azonnal csönd lett. - Engem nem olyan könnyű megölni. Hiába tépnek szét és égetnek el, nem hallok meg.
-Elég! - nyöszörgött Edward. Odanéztem. Folyamatos remegéshez halk, vészjósló morgás párosult. Arcán fájdalom és düh volt. -Nem hagyom hogy még egy ilyen történjen. - mondta halkan. Akkor vettem észre, hogy mindenki lelépett. Naná! Edward közelebb jött, majd átölelt. - Én majd megvédelek. - suttogta halkan a fülembe. Ja de édes!
-Ezt ajánlom! - nyomott hirtelen a kezembe pár ruhát Alice. Mikor meg akartam köszöni, már ott sem volt.
-Nos, öhm én most megyek és megmosdok. - mondtam és Edward elengedett. Ránézett arra a pár ruhára amit az előbb kaptam, és felvette a féloldalas mosolyát. Azt hittem, hogy ott olvadok el. A lábaimat mintha odatapasztották volna. Belenéztem gyönyörű aranybarna szemébe és semmi más nem volt csak Ő! Lassan vissza tértem a jelenbe. Lábaim végre engedelmeskedtek és felfutottam a lépcsőn. Bementem a fürdőmbe és beleengedtem egy adag forró vizet. Mikor épp beleakartam ülni valaki kopogtatott.
-Ki az? - kérdeztem ijedten és felvettem egy fürdőköpenyt.
-Én. - hangzott Edward mézédes hangja. Lassan lenyomta a kilincset és bejött. Kicsit se zavart, sőt egyszerűen elbájolt. Észre se vettem és már csak pár centi választott el minket. Edward megállt, és nem merte ezt a maradék centit megtenni. Úgy döntöttem én leszek aki átlépi ezt a kis határt. Mielőtt elértem volna eltűnt. Lehet hogy csak játszik velem. Nem szeret. mondta egy kis hang a fejembe.
-Edward. - nyögtem, majd összerogytam. A könnyeim záporoztak. Csak egy kis játékszer lenék a számára. Még mindig gyűlölne. 
-Edward te tahó! Hol a francban vagy?! - ordibált Allice.
-Alice. Mi a baj? Miért ordítasz? - kérdezte Eleazar.
-Láttad Edwardot?
-Felment. - mondta Tanya.
-Utána.
-Én igen! - mondta Irina - Épp most futott el az erdőbe. Zaklatott volt. - zaklatott?! Rögtön felöltöztem és leviharoztam.
-Merre ment? - kérdeztem Irinat.
-Észak felé. Lehet hogy vad.... - ezt meg se vártam. Futottam hogy utolérjem.
-Bella nyugi! - jött mögöttem mindenki - Mi a baj? - kérdezte Eleazar és Carlisle.
-Az hogy kinyírom Edwardot! - mondtam majd rákapcsoltam.
-Emmett MOST!!! - kiáltott Kate. Nem értettem mire mondta, hogy most, de furcsa érzésem támadt. Felnéztem, és láttam ahogy Kate felettem repül. Zuhanva közeledett felém. Menekülni akartam, de elkapott. Addigra mindenki oda ért. Lefogtak. Nem értettem miért.
-Mi bajotok? - nem akartak elengedni. Ekkor megszólalt valaki.

Írói pályázat

Akinek van kedve játszani annak meghirdetek egy pályázatot.

Erről a képről kéne egy novellát.Feltételek:
-1 fejezetből álló történet
-Lehet saját szereplő de lehet egy könyv is az alapja
A többit nem szabom meg csak még 3 dolgot mondok el.Az egyik az hogy a beküldési határ idő DECEMBER 30.
Erre az email címre küldjétek munkáitokat: isabellavolturi@citromail.hu vagy pedig bétám email címére: allice12@citromail.hu
Az aki megnyeri a pályázatot az elhatározhatja hogy egy késsöbbi szereplőt:
-hogy hívják
-egy kép róla
-rövid leírás a személyiségéről és a története(ha vámpír de ember és félvér is lehet.)
Jó írást kívánok mindenkinek! XD

9. fejezet

Itt a következő fejezet remélem tetszik.És azt is nagyon remélem hogy sok komit fogok kapni.
Jó olvasást mindenkinek.XD

Feltámadás
(Bella szemszöge)

Mikor felébredtem az égen már a csillagok látszottak.Föl ültem és körülnéztem körülöttem füst szag és korom volt.Lassan kezdtem emlékezni hogy valaki elharapta a nyakamat és elégetett.Itt ejtett hibát mivel még a kastélyban rájöttem hogy a mentális pajzsomon kívül más képességem is van.
"Éppen ebédet készítettem magamnak és vágtam fel hozzá répát amikor a kés elcsúszott végig az egész kezemen.Dőlt belőle a vér.A közelben ott volt egy gyertya (ami égett)és véletlenül belenyúltam.Ekkor a tűz végigfutott az egész kezemen aztán egyszer csak vége lett és a kezemnek kutya baja volt."Most már teljesen megbizonyosodtam arról hogy a tűz rám másképpen van hatással mint a sima vámpírokra.Lassan felálltam és futni kezdtem vissza a házhoz.Mikor beértem mindenki a nyakamba ugrott.
-Jajj Bella annyira aggódtunk érted.Már azon gondolkodtunk hogy elmegyünk megkeresni.-mondta Carmen.
-Nincsen semmi baj-nyugtattam meg mindenkit.Láttam hogy a legnagyobb megkönnyebbülés Edward arcán volt.
-Na most megyek és felhívom apát.Mert már régen beszéltünk.
-Menny csak-mosolygott Alice mindent  tudóan.Felmentem a szobámba és elkezdtem csörgetni Arót.

Aro szemszöge:

Unatkozva hallgattam fivéreim vitatkozását. Téma: Támadjuk meg a Románokat vagy hagyjuk békében őket. Uh. Ez iszonyat unalmas volt. Alig vártam, hogy Julia visszatérjen hisz azt mondta meglátogatja az én szívem kincsét. Remélem minden rendben van vele. Kár hogy én nem mehetek el hozzá, de sajnos sok dolgunk van. Példa rá mostani helyzetem. Ezek szétszedik egymást, ha nem vagyok itt. Zokogást hallottam a trónterem ajtaja mögül. Szépen, lassan kinyílt és Julia lépet be rajta. Az arca meggyötört volt. Mi lehet vele? Biztos történt valami, de mi?
-Mi a baj? - kérdeztem. Két fivérem is a lányra tekintett.
-Be....Bella....meg.....meghalt. - nyögte. A fájdalom bele nyílalt a fejembe. Mi? Ugye ez csak egy vicc?
-Julia! Ne beszélj badarságokat. Bella nem... - de amint ránéztem a lányra láttam véresen komolyan beszél. Ne! Ez nem lehet! Bella, Bella hallott.
-Biztos vagy benne? - kérdezte Marcus. A hangja már csak suttogás volt. Őt sajnáltam a legjobban. Az egyetlen lánya. Az akit élete árán megvédett volna, hallott. Így is elvesztette már kedvesét és most még a lányát is.
-Igen. Ép beszélgetünk mikor a Románok megtámadtak. Lefogták Bellát és széttépték a szemem láttára. Próbáltam, de nem sikerült megmentenem. Majd velem is akartak végezni, de én megszöktem. Sajnálom. - mondta. Lehet hogy a fájdalom és düh miatt, de úgy hallottam mint ha egy kis diadal is csengett volna hangjában. Biztos képzelődök. Egyszerre megcsörrent a mobilom. Bella kedvenc száma volt beállítva, de csak akkor szólalt meg ha Bella hívott. Elővettem a zsebemből és a kijelzőn Bella volt kiírva.
-Haló? Ki az? - kérdeztem remegő hangon. Az utolsó támaszpontom ez volt.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdeztem és az épp előttem álló lányt nézegettem. Ő a döbbenettől teljesen lefagyott.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta. Aha.
-Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondtam és átadtam a durcás Marcusnak. - Nem is tépem a hajad - mondta majd elkezdte kérdezgetni Bellát.
-Juliáná Volturi! - szólítottam fel az előttem álló lányt - Mi a csudát képzeltél magadról, hogy egy ujjal is hozzáértél Bellához?! - kérdeztem és odaléptem mellé. 2 cm se választott el tőle. Ha akartam volna könnyen végzek vele, de nem ez volt a célom.
-Én....én ... - dadogta - úgy gondoltam jobbat érdemelsz mint az a kis ringyó! - mondta. Akkora pofont kapott, hogy a fal adta vissza neki. Odasétáltam és felrángattam.
-NE MERJ ÍGY BESZÉLNI BELLÁRÓL!!! - ordítottam. Még hogy ringyó, majd én megtanítom hogy kell tisztelettel beszélni másról - Miért?! - kérdeztem.
-Mert szeretlek, és velem jobban jártál volna mint azzal a kis.... - itt elharapta a mondatott.
-Akkor most szépen felvilágosítalak, ha az a csöppnyi agyacskád nem tudta fölfogni. Én nem szeretlek, és kész. Ezt jegyezd meg. - mondtam, és elengedtem - Nincs más választásom meg kell hogy öljelek hisz rátámadtál a kedvesemre. - mondtam, és már ugrottam is.
-Aro! Ne!- hallottam még Caius hangját majd minden elsötétült.

Marcus szemszöge:

Ne! Az én egyetlen kislányom hallott. Ez nem lehet. Ekkor megszólalt Aro mobilja és Bella kedvenc száma szétterjedt a teremben. Aro felvette majd beleszólt.

-Haló? Ki az? - kérdezte remegő hangon.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek. - oh az én kislányom! Hát él! Megpróbáltam Arotól elvenni a mobilját. Nem nagy sikerel.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdezte. Mi? Hogy jön most ide Julia?! Engem ő nem érdekel csak is Bella.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta kislányom.
 -Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondta és átadta nekem.
-Nem is tépem a hajad. - mondtam, majd Bellát hallgattam, míg Aro ordibált egy sort. Ki tudja miért? Nekem se tudott újat mondani lányom. Egyszer csak Aro felüvöltött. Odanéztem és láttam, hogy Julia ép kínozza. Aro csak fetrengett, és nem bírta abba hagyni az ordítozást. Caius nekiiramodott a lánynak, de ő kikerülte és elmenekült. Én már Aro épségét vizsgáltam. Elvesztette az eszméletét, de nagyobb baja nem esett.
-Apu mi történt?! - kérdezte lányom.
-Hosszú, de egy valamivel vigyáz. Juliával! - mondtam, majd letettem.


Julia szemszöge:


Láttam ahogy Aroból eltűnik a jókedv. Na majd én megvígasz.... Ekkor megcsörrent Aro mobilja. Ki a franc lehet az. Elővette és beleszólt.

-Haló? Ki az? - kérdezte remegő hangon.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek. - szólalt bele Bella? Ilyen nincs! Én.. de.. hát .. ő.. elégett... és.. Döbbenettől teljesen lefagytam.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdezte.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta kislányom.
 -Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondta és átadta Marcusnak.
 -Juliáná Volturi! - szólított fel  - Mi a csudát képzeltél magadról, hogy egy ujjal is hozzáértél Bellához?! - kérdezte és odaléptem mellém. 2 cm se választott el tőle. Istenem! Soha nem állt még ilyen közel.
-Én....én ...- dadogtam - úgy gondoltam jobbat érdemelsz mint az a kis ringyó! - mondtam. Akkora pofont kevert le, hogy a fal adta vissza.  Odasétált és felrángatott.
-NE MERJ ÍGY BESZÉLNI BELLÁRÓL!!! - ordította  - Miért?! - kérdezte.
-Mert szeretlek, és velem jobban jártál volna mint azzal a kis.... - itt elharaptam a mondatott.
-Akkor most szépen felvilágosítalak, ha az a csöppnyi agyacskád nem tudta fölfogni. Én nem szeretlek, és kész. Ezt jegyezd meg. - mondta. Ettől a szívem megszakadt.
- Nincs más választásom meg kell hogy öljelek hisz rátámadtál a kedvesemre. - mondta, és már ugrott is rám.
-Aro! Ne!- hallottam még Caiust aki figyelmeztette Arot. Na most van elegem. Ránéztem szerelmemre és azt kívántam bárcsak Jane ereje most az enyém lenne. Amit rágondoltam Aro már a földön feküdt és kiabált. Szenvedett mert én így akartam. Caius nekem rontott, de én kikerültem és elmenekültem. Megfogadtam bosszút állok az egész Volturin, de  legelsőként Bellán!

Elég volt!!!!!!!!!!!!

Már kezdem nagyon unni hogy bétám és én kidolgozzuk a lelkünket is  ti pedig arra sem vagytok hajlandóak hogy 1 rohadt kommentet írjatok(tisztelet a kivételnek).Ebből pedig már kezd rohadtul elegem lenni!Ezért úgy döntöttem hogyha ez nem változik meg két héten belül.Csak annak fogom elküldeni a fejezeteket aki írt az előző fejezethez komit.És ezúton szeretném nagyon megköszönni azoknak akik írtak komikat és kinyílvánitották véleményüket.

8.fejezet

Köszönöm Bella19-nek azt az 1 komit. Ezért neki ajánlom ezt a fejit. Kérlek írjanak többen is. Jól esne.

Szörnyű esemény

(Bella szemszöge)

Mire végeztem a történettel már sötét volt.Fáradt voltam de még szerettem volna kérdezni valamit.
-Alice?
-Igen?
-Edward már nem utál?
-Nem belátta hogy nem a te hibád hogy az édesanyád belehalt a szülésbe.Ilyen előfordul az embereknél is.-Megkönnyebültem hogy ez a tökéletes pasi nem utál.Na állj nekem ott van Aro én őt szeretem.Ilyenre még gondolnom sem szabad.Hogy eltereljem a gondolataimat  ránéztem az órára ami 11-et mutatott.
-Te jó ég már ilyen késő van?
-Na jó hagylak aludni biztosan fáradt vagy, hiszen Volterától idáig vezettél.Jó éjt-mondta azzal kiment.Én pedig lefürödtem és befeküdtem az ágyba.De amint vízszintes helyzetbe kerültem az álom rögtön elszállt a szememről.Arra gondoltam milyen volt a karjaiban lenni.Mert jó volt túlságosan is jó volt.Mikor végre elaludtam még álmomban sem hagyott békén.Újra a karjaiban voltam.Arra ébredtem fel hogy süt a nap.Ezek szerint ma nem megyünk suliba.Viszont nekem el kéne mennem vadászni.Kiugrottam az ágyból és felöltöztem.Majd lementem.Mindenki lent volt a nappaliba és beszélgettek.
-Jó reggelt-köszöntem mosolyogva
-Jó reggelt-köszöntek egyszerre.
-Én elmegyek vadászni.
-Rendben menny csak-mondta Carmen.Azzal már suhantam is.Levadásztam 2 szarvast és egy oroszlánt.Miközben az oroszlán vérét szívtam egy hangot hallottam a hátam mögött.
-Szia Bella.-majd éles fájdalmat éreztem a nyakamnál és minden elsötétült.

Júlia szemszöge:

Szerencsémre Aro elengedett. Hm. Ez a férfi .... Nem most nem! Most egy a cél! Bella! Lefutottam a garázsba hol ott állt az én gyönyörűségem egy BMW M6-os. Bíborszínű gyönyör. Még a Volturiban is megirigyelték. Beszálltam a kicsikébe és elfordítottam a kulcsot az indítóban. A motor lágyan felmordult, nyomtam egy kis gázt, és már száguldottam. Pillanatok alatt kiértem az országútra, és csak hajtottam. Alig vártam, hogy végre újra láthassam Bellát. A fák csak úgy suhantak el mellettem. A szél enyhe fuvallat volt nekem. Úgy egy fél napra vannak innen Denaliék. Azt hiszem jobb ha beletaposok.
                                                             FÉL NAP MÚLVA

Az egyik közeli erdőben sétáltam, mert úgy éreztem valahol a közelben kell lennie. Egy hangos szívnek a dübörgésére figyeltem fel. Ez csak Bella lehet. Futottam a hangot követve. Mikor megláttam épp egy oroszlánnal végzett.
-Szia Bella - mondtam, és rá támadtam. Megfogtam a fejét, és elharaptam a torkát.
-Viszlát Isabella! - mondtam, majd kitört belőlem a nevetés. Gonosz kacajom az egész erdőt bejárta.Aztán máglyát raktam és rávetettem Bellát a tűzre.Mikor meggyőződtem róla hogy ég vissza mentem kocsimhoz és elindultam Drága Aromhoz.


Júlia kocsija

7. fejezet

Te jó ég!!! Lehet hogy késtem, de hogy 1 komit sem kaptam :( Mi történt? Nem tetszik a blog? Nyugodtan meglehet mondani nem bánom. De kérlek legalább 1 rohadt komit írjatok. Köszi.


Különös információk


Caius szemszöge:

- Ne menj! Léci! - kérlelt feleségem. Sajnos nem maradhattam tovább, hisz ma volt már egy hosszú program :
   - reggeli megbeszélés (unalmas)
   - kivégzés ( remek)
   - ruha próba (borzalmas)
   - kicsi pihenés
   - vacsora (szuper)
   - Kedvesem ( mindennél a legjobb)

Nos talán az utolsóra vágyok a legjobban. Na jó van induljunk mielőtt letámad és visszarángat.
-Na léci! - karolt belém kedvesem. Megfordultam és egy szenvedélyes csókkal jutalmaztam. Majd épp amikor nem figyelt kimentem. Jut is eszembe, mi lehet Bellával? Régen hallottam bármit is a kis majomról. Ez volt az általam kitalált beceneve. Folyamatosan pattogott mint egy gumi labda. Sajnálom Marcus, meg Arot.
- Szebusz Caius! - köszöntött Marcus.
-Szia! Ma szerinted mit fogunk megvitatni?
-Aro azt mondta, hogy a rab kivégzését.
-Hogy mi? De hát eldöntöttük, hogy vége, nincs más esélye! A Volturi nem ad ....
-Tudom, tudom! Arot hibáztasd. - meg is fogom tenni.
Mikor beléptünk korom sötét volt. Mi a fene?! Legalább egy lám...
-BOLDOG SZÜLINAPOT CAIUS!!! - ugrottak elő mindenhonnan a testőrök. Ma? Ma van a szülinapom?
-Bizony fivérem. - szólt Aro aki a vállamat fogta - Még hozzá a 1000. Kerek és egyben nagyon is szép szám.
-Oh. Tényleg? Ilyen fiatal lennék. - nevetem. Hát hozzájuk képest igen fiatal. Erre mind a kettő elnevette magát.
-Remélem tetszik drágám. - mondta szívem kincse - Vagy valamit elfelejtettem.
-Nem de hogy is! Ez, ez csodás!
-Itt a torta. - torta? De hát mi nem is étkezünk. Közelebb mentem, hogy megnézem. Tényleg egy torta volt méghozzá kakaós.
-De hát mi....
-Vágd csak fel. Na. Ez  Marcus és az én kedves ajándékunk. - nógatott Aro. Nem akartam megsérteni őket. A kezembe került egy óriási kés. Szépen lassan szeltem belőle. Ekkor óriási durranás és az egész testem beborította a csoki szósz. Aroék fuldokoltak a nevetéstől. Naná hogy ez az ő ajándékuk.
-Induljon a Buli. - kiáltotta el magát Alec és a zene be is indult. Jó kis nap lesz.

                                                                      később

Épp az egyik folyosón sétálgattam. A buli szenzációs volt. Mindenki maszkot vett, mint a régi időkben. Felkértek páran egy táncra, de volt amit muszáj volt visszautasítanom mint pl. Arot, Marcust, Janet.
-Bárcsak minden nap ilyen lenne. - mondtam.
-Ki kell találnom valamit! Meg kell szabadulnom Bellától! Meg kell szereznem Arot! - hallottam Júlia szobájából. Hogy mi! Ez meg mit akar Arotól?
-De emiatt a hülye buli miatt nem sikerült. Nem baj! Ma még elkéretőzök Arotól és irány Denaliék.
Te jó ég! Azonnal értesítem ...
-Caius! Éreztem hogy valami nagyon büdös! Nem csoda hogy te vagy!- odajött és mélyen a szemembe nézet. Ne! Ezt n...
-Nem hallottál semmit. Elmész innen és békén hagysz. És most tűnés!

Julia szemszöge:

A szobámba dühöngtem és megint hangosan beszéltem.
-Ki kell találnom valamit! Meg kell szabadulnom Bellától! Meg kell szereznem Arot! - mondtam -De emiatt a hülye buli miatt nem sikerült. Nem baj! Ma még elkéretőzök Arotól és irány Denaliék..
Ekkor Caius bűze csapta meg az orrom. Kiiramodtam és naná ki volt ott.
-Caius! Éreztem hogy valami nagyon büdös! Nem csoda hogy te vagy! - mélyen a szemébe nézetem és kicsit megváltoztattam az emlékeit.
-Nem hallottál semmit. Elmész innen és békén hagysz. És most tűnés! - mondtam és ő eliramodott. Akkor irány Bella!