14. fejezet

Sajnálom hogy ennyit késtem. Remélem tetszeni fog. Léci komizzatok. Jó olvasást és kellemes hétvégét. :D

Szövetség

Julia szemszöge:

Az erdőn túl megtekintettem a hatalmas palotát. Ahhoz képes, hogy 10 éve leromboltuk hamar felépítették. Felmásztam a meredek sziklafalon. Megpillantottam két vámpírt akik napoztak. Furcsa egy népség ezek a románok.
-Hahó! Ébresztő! - borítottam fel őket a napozószékkel együtt.
-Mi a franc?! Ki vagy te? - ordítozott velem az egyik. A másik elkapott hátulról.
-Julia vagyok. Elengednél? - kérdeztem a mögöttem álló vámpírtól. Ő a fejével nemet intett, erre én meg bokán rúgtam. Feljajdult és megpróbált pofon vágni, de barátja megfogta a kezét.
-Mit akarsz kicsikém?
-Beszélni a főnökötökkel! - morogtam és próbáltam kiszabadulni, de hiába.
-A Mesterrel? Te? - elengedtek. Gyorsan felvették köpenyeiket. Nem is bántam, hisz egy szál alsónadrágban voltak és hát inkább puszipajtása lettem volna Caiusnak, mint hogy tovább kéne látnom őket így.
-Akkor azzal a két gyökérrel, Vladimirrel és Stefannal. - erre mind a ketten felmordultak.
-Ki neked a gyökér?! Tud hogy hogyan beszélsz rólunk! - hoppá. Erre nem számítottam.
-Mit akarsz?! - morogta az egyik.
-Segítséget. A Volturi ellen! - mind a ketten megremegtek a Volturi hallatán.
-Nos akkor fáradj be kedvesem. - invitált az öregebb - Az én nevem Vladimir és kitalálhatod, hogy ő Stefan. A Mesterünk szívesen látja az olyanokat akik ....
-Nem csatlakozni szeretnék! Bosszút akarok állni a Volturin! - megértően rám nézet, majd szeme kitágult és abban a pillanatban neki is csapott a falnak.
-Ez meg mi?! - kérdezte fenyegetően és rámutatott a Volturis nyakláncra.
-Ja igen! - kicsit arrébb toltam, majd leszakítottam a nyakláncot és nekivágtam a földnek - Volturis voltam, de nagyot csalódtam bennük!
-Ez tetszik. - suttogta Stefan - Csak ilyen Volturis kell nekünk. Vigyük a Mester elé! - Vladimir helyeslően bólogatott, majd felvette a nyakláncot és elindultunk. Több ajtó volt itt mint a Volturiban. Az egyik mögött még ennél a folyosónál is hosszabb folyosó volt. Itt már csak három ajtó volt. Az utolsónál megálltunk. Stefan  bekopogtatott.
-Szabad! - szólt egy halk hang. Stefan benyitott. Egy pazar szoba tárult elém. Egy hatalmas ablakon besütött a nap. Az ablak előtt egy férfi állt.
-Nos? - fordult felénk. A két férfi meghajolt, majd Vladimir belekezdett.
-Mester! Ez a lány segítségünket kéri hogy elpusztítsuk a Volturit.
-És mond milyen értékes információt tudd ez a lány, hogy ide hoztátok. - Vladimir odaadta a nyakláncot.
-Szóval egy vagy közölük. Megtudhatom mi a bosszúd oka? - kezét nyújtotta felém. Olyan volt mint Aro. Bátran odanyújtottam a kezem. Szemét szemembe fúrta. Néhány másodpercig így maradtunk, majd elengedte.
-Már értem. - mosolyodott el - Ja és igen, ez Aro ereje. Olyan vagyok mint te kedvesem. Lemásolom más erejét. Sajnos neked át kell élned ahhoz, hogy lemásold. Nos szívesen segítek. Itt az idő hogy megfizessen a Volturi! - gonosz kacaja töltötte be a termet.