13. fejezet

Bocsi, hogy ilyen későn de nagyon sokat kellett tanulnom az elmúlt időkben. :)  Remélem tetszeni fog és lécci írjatok komit.Nagyon fontos lenne, hogy legyen miért folytatnom a törit.Na elég a beszédből.Jó olvasást.

Rémálmok
(Edward szemszöge)

-Szeretlek. - suttogtam majd megfordítottam, és megcsókoltam.Szenvedélyesen csókoltam, nagy meglepetésemre ő ugyanolyan hévvel csókolt vissza.
-Én is. - súgta.Kicsit elhúzódtam és elő vettem a láncot ami még édesanyámé volt.
-Hogy sose felejts el. - mondtam, majd megcsókoltam. Bella kicsit megcsúszott és a virágok közé borultunk.A földön nevettünk.Ez életem legcsodásabb napja.A földön feküdtünk és egymást néztük.Elvesztem gyönyörű szemeiben.Nem tudom mennyi idő telt el, nem is érdekelt.Csak azt vettem észre, hogy sötétedik.
-Haza kéne vigyelek.-mondtam.-Biztosan elfáradtál.-mosolyogtam rá.Ő vissza mosolygott.
-Egy kicsit vagyok csak álmos.De tényleg indulnunk kéne.Futunk versenyt?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Ha bírod a tempót!-vigyorogtam rá.
-Vigyázz!Kész!Rajt!-mondta majd elstartolt.Én pedig utána.már majdnem utolértem de akkor elkiáltotta magát.
-Győztem!Lassú csiga!-vigyorgott.
-Méghogy ÉN lassú?Méghogy ÉN csiga?Na megállj!-azzal már karjaim között is volt.Vadul csókolózni kezdtünk.Ekkor egy gondolat kúszott a fejembe."Na most megvannak kis gerle párocska.Szépen lekapom őket a gépemmel és elküldjük Marcus bácsinak!Milyen szép bunyó is lesz abból."Letettem kedvesemet.Ő értetlenül nézett rám.Bementem a fák közé mikor rátaláltam a baj keverőre megfogtam és kivágtam az erdőből egyenesen Esme egyik kedven fájához.Fene!Majd bocsánatot kérek miatta.
-Emmett!Nem fotózol senkit és nem küldesz semmit senkinek!Megértetted?
-Ajj! Mindig a kicsit bántják.Nem lehet egy jót szórakozni sem!-Vissza mentem szerelmemhez és átöleltem.
-Ne haragudj csak kivágtam a szemetet.
-Ugyan megértem.Hisz mégsem hagyhattad hogy be szennyezzen bármit is.-mosolygott.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem kicsit aggódva.Egész nap nem evett.Ehhez még hozzá kell szoknom.
-Csak egy kicsit.Ne aggódj annyit a végén még megőszülsz itt nekem!-nevedgélt és összeborzolta a hajamat.
-Majd vigyázok.Na de te pedig gyere enni.Nem szívesen venném a lelkemre az éh halálodat.csipkelődtem én is.
-Rendben.Lássuk mit tudsz kreálni nekem.-Be mentünk a konyhába.Ő leült az egyik székre én pedig csináltam neki szalonnás rántottát.Mikor végzett az evéssel.Felment zuhanyozni.Esme jött oda hozzám.
-Boldognak tűnsz.Olyan jó végre téged is mosolyogni látni.-végig simított arcomon.-Remélem ő boldoggá tud tenni!
-Boldoggá tud.-mosolyogtam rá szívből.Mikor felmentem Bella már szobájában volt.Bementem jó éjszakát kívánni.De ő már mélyen aludt.Ezért én is lefürödtem.Majd leültem az ágyamra és olvasni kezdtem.Hirtelen azonban Bella hangját hallottam meg.Nyugtalan volt.Biztosan rosszat álmodik."Ne...Kérlek ne...Hagyjátok őt békén csak őt kíméljétek...Csak Edwardot hagyjátok életben..."majd felriadt.Hallottam szaggatott légzését.Azt hogy felkel kinyitja az ajtót és léptei egyre közelednek.Aztán benyitott.
-Bejöhetek?-kérdezte kissé megszeppenve.Én csak kitártam karjaimat ő pedig már benne is volt.
-Rosszat álmodtál?
-Igen.Minden este ugyanazt.-Ringatni kezdtem és dúdolni neki.
-Aludj drága!Itt nem kell semmitől sem tartani.Csak aludj nyugodtan.Én itt vagyok és megvédelek.Örökkön örökké.-Suttogtam és éreztem hogy elalszik.