Itt a következő fejezet remélem tetszik.És azt is nagyon remélem hogy sok komit fogok kapni.
Jó olvasást mindenkinek.XD
Feltámadás
(Bella szemszöge)
Mikor felébredtem az égen már a csillagok látszottak.Föl ültem és körülnéztem körülöttem füst szag és korom volt.Lassan kezdtem emlékezni hogy valaki elharapta a nyakamat és elégetett.Itt ejtett hibát mivel még a kastélyban rájöttem hogy a mentális pajzsomon kívül más képességem is van.
"
Éppen ebédet készítettem magamnak és vágtam fel hozzá répát amikor a kés elcsúszott végig az egész kezemen.Dőlt belőle a vér.A közelben ott volt egy gyertya (ami égett)és véletlenül belenyúltam.Ekkor a tűz végigfutott az egész kezemen aztán egyszer csak vége lett és a kezemnek kutya baja volt."Most már teljesen megbizonyosodtam arról hogy a tűz rám másképpen van hatással mint a sima vámpírokra.Lassan felálltam és futni kezdtem vissza a házhoz.Mikor beértem mindenki a nyakamba ugrott.
-Jajj Bella annyira aggódtunk érted.Már azon gondolkodtunk hogy elmegyünk megkeresni.-mondta Carmen.
-Nincsen semmi baj-nyugtattam meg mindenkit.Láttam hogy a legnagyobb megkönnyebbülés Edward arcán volt.
-Na most megyek és felhívom apát.Mert már régen beszéltünk.
-Menny csak-mosolygott Alice mindent tudóan.Felmentem a szobámba és elkezdtem csörgetni Arót.
Aro szemszöge:
Unatkozva hallgattam fivéreim vitatkozását. Téma: Támadjuk meg a Románokat vagy hagyjuk békében őket. Uh. Ez iszonyat unalmas volt. Alig vártam, hogy Julia visszatérjen hisz azt mondta meglátogatja az én szívem kincsét. Remélem minden rendben van vele. Kár hogy én nem mehetek el hozzá, de sajnos sok dolgunk van. Példa rá mostani helyzetem. Ezek szétszedik egymást, ha nem vagyok itt. Zokogást hallottam a trónterem ajtaja mögül. Szépen, lassan kinyílt és Julia lépet be rajta. Az arca meggyötört volt. Mi lehet vele? Biztos történt valami, de mi?
-Mi a baj? - kérdeztem. Két fivérem is a lányra tekintett.
-Be....Bella....meg.....meghalt. - nyögte. A fájdalom bele nyílalt a fejembe. Mi? Ugye ez csak egy vicc?
-Julia! Ne beszélj badarságokat. Bella nem... - de amint ránéztem a lányra láttam véresen komolyan beszél. Ne! Ez nem lehet! Bella, Bella hallott.
-Biztos vagy benne? - kérdezte Marcus. A hangja már csak suttogás volt. Őt sajnáltam a legjobban. Az egyetlen lánya. Az akit élete árán megvédett volna, hallott. Így is elvesztette már kedvesét és most még a lányát is.
-Igen. Ép beszélgetünk mikor a Románok megtámadtak. Lefogták Bellát és széttépték a szemem láttára. Próbáltam, de nem sikerült megmentenem. Majd velem is akartak végezni, de én megszöktem. Sajnálom. - mondta. Lehet hogy a fájdalom és düh miatt, de úgy hallottam mint ha egy kis diadal is csengett volna hangjában. Biztos képzelődök. Egyszerre megcsörrent a mobilom. Bella kedvenc száma volt beállítva, de csak akkor szólalt meg ha Bella hívott. Elővettem a zsebemből és a kijelzőn Bella volt kiírva.
-Haló? Ki az? - kérdeztem remegő hangon. Az utolsó támaszpontom ez volt.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdeztem és az épp előttem álló lányt nézegettem. Ő a döbbenettől teljesen lefagyott.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta. Aha.
-Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondtam és átadtam a durcás Marcusnak. - Nem is tépem a hajad - mondta majd elkezdte kérdezgetni Bellát.
-Juliáná Volturi! - szólítottam fel az előttem álló lányt - Mi a csudát képzeltél magadról, hogy egy ujjal is hozzáértél Bellához?! - kérdeztem és odaléptem mellé. 2 cm se választott el tőle. Ha akartam volna könnyen végzek vele, de nem ez volt a célom.
-Én....én ... - dadogta - úgy gondoltam jobbat érdemelsz mint az a kis ringyó! - mondta. Akkora pofont kapott, hogy a fal adta vissza neki. Odasétáltam és felrángattam.
-NE MERJ ÍGY BESZÉLNI BELLÁRÓL!!! - ordítottam. Még hogy ringyó, majd én megtanítom hogy kell tisztelettel beszélni másról - Miért?! - kérdeztem.
-Mert szeretlek, és velem jobban jártál volna mint azzal a kis.... - itt elharapta a mondatott.
-Akkor most szépen felvilágosítalak, ha az a csöppnyi agyacskád nem tudta fölfogni. Én nem szeretlek, és kész. Ezt jegyezd meg. - mondtam, és elengedtem - Nincs más választásom meg kell hogy öljelek hisz rátámadtál a kedvesemre. - mondtam, és már ugrottam is.
-Aro! Ne!- hallottam még Caius hangját majd minden elsötétült.
Marcus szemszöge:
Ne! Az én egyetlen kislányom hallott. Ez nem lehet. Ekkor megszólalt Aro mobilja és Bella kedvenc száma szétterjedt a teremben. Aro felvette majd beleszólt.
-Haló? Ki az? - kérdezte remegő hangon.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek. - oh az én kislányom! Hát él! Megpróbáltam Arotól elvenni a mobilját. Nem nagy sikerel.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdezte. Mi? Hogy jön most ide Julia?! Engem ő nem érdekel csak is Bella.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta kislányom.
-Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondta és átadta nekem.
-Nem is tépem a hajad. - mondtam, majd Bellát hallgattam, míg Aro ordibált egy sort. Ki tudja miért? Nekem se tudott újat mondani lányom. Egyszer csak Aro felüvöltött. Odanéztem és láttam, hogy Julia ép kínozza. Aro csak fetrengett, és nem bírta abba hagyni az ordítozást. Caius nekiiramodott a lánynak, de ő kikerülte és elmenekült. Én már Aro épségét vizsgáltam. Elvesztette az eszméletét, de nagyobb baja nem esett.
-Apu mi történt?! - kérdezte lányom.
-Hosszú, de egy valamivel vigyáz. Juliával! - mondtam, majd letettem.
Julia szemszöge:
Láttam ahogy Aroból eltűnik a jókedv. Na majd én megvígasz.... Ekkor megcsörrent Aro mobilja. Ki a franc lehet az. Elővette és beleszólt.
-Haló? Ki az? - kérdezte remegő hangon.
-Ki más lenne mint én szívem. Volt egy kis gondom és gondoltam szólok. Ma megtámadott valaki. Megpróbált elégetni, de rám nem úgy hat a tűz, mint a többi vámpírra. Én felépülök tőle. Na majd elmesélem, mert hosszú csak azt akartam mondani, hogy ismerős volt a támadóm hangja. Olyan volt ó, mint Juliájé. Lehet, hogy tévedek. - szólalt bele Bella? Ilyen nincs! Én.. de.. hát .. ő.. elégett... és.. Döbbenettől teljesen lefagytam.
-Egy kérdés, és utána adom apádat. Beszéltél te egyáltalán Juliával? - kérdezte.
-Én nem. Egy szót se váltottam vele. - mondta kislányom.
-Adom apádat szívem mert már 1 perce tépi a hajam, hogy had beszéljen veled. - mondta és átadta Marcusnak.
-Juliáná Volturi! - szólított fel - Mi a csudát képzeltél magadról, hogy egy ujjal is hozzáértél Bellához?! - kérdezte és odaléptem mellém. 2 cm se választott el tőle. Istenem! Soha nem állt még ilyen közel.
-Én....én ...- dadogtam - úgy gondoltam jobbat érdemelsz mint az a kis ringyó! - mondtam. Akkora pofont kevert le, hogy a fal adta vissza. Odasétált és felrángatott.
-NE MERJ ÍGY BESZÉLNI BELLÁRÓL!!! - ordította - Miért?! - kérdezte.
-Mert szeretlek, és velem jobban jártál volna mint azzal a kis.... - itt elharaptam a mondatott.
-Akkor most szépen felvilágosítalak, ha az a csöppnyi agyacskád nem tudta fölfogni. Én nem szeretlek, és kész. Ezt jegyezd meg. - mondta. Ettől a szívem megszakadt.
- Nincs más választásom meg kell hogy öljelek hisz rátámadtál a kedvesemre. - mondta, és már ugrott is rám.
-Aro! Ne!- hallottam még Caiust aki figyelmeztette Arot. Na most van elegem. Ránéztem szerelmemre és azt kívántam bárcsak Jane ereje most az enyém lenne. Amit rágondoltam Aro már a földön feküdt és kiabált. Szenvedett mert én így akartam. Caius nekem rontott, de én kikerültem és elmenekültem. Megfogadtam bosszút állok az egész Volturin, de legelsőként Bellán!
