14. fejezet

Sajnálom hogy ennyit késtem. Remélem tetszeni fog. Léci komizzatok. Jó olvasást és kellemes hétvégét. :D

Szövetség

Julia szemszöge:

Az erdőn túl megtekintettem a hatalmas palotát. Ahhoz képes, hogy 10 éve leromboltuk hamar felépítették. Felmásztam a meredek sziklafalon. Megpillantottam két vámpírt akik napoztak. Furcsa egy népség ezek a románok.
-Hahó! Ébresztő! - borítottam fel őket a napozószékkel együtt.
-Mi a franc?! Ki vagy te? - ordítozott velem az egyik. A másik elkapott hátulról.
-Julia vagyok. Elengednél? - kérdeztem a mögöttem álló vámpírtól. Ő a fejével nemet intett, erre én meg bokán rúgtam. Feljajdult és megpróbált pofon vágni, de barátja megfogta a kezét.
-Mit akarsz kicsikém?
-Beszélni a főnökötökkel! - morogtam és próbáltam kiszabadulni, de hiába.
-A Mesterrel? Te? - elengedtek. Gyorsan felvették köpenyeiket. Nem is bántam, hisz egy szál alsónadrágban voltak és hát inkább puszipajtása lettem volna Caiusnak, mint hogy tovább kéne látnom őket így.
-Akkor azzal a két gyökérrel, Vladimirrel és Stefannal. - erre mind a ketten felmordultak.
-Ki neked a gyökér?! Tud hogy hogyan beszélsz rólunk! - hoppá. Erre nem számítottam.
-Mit akarsz?! - morogta az egyik.
-Segítséget. A Volturi ellen! - mind a ketten megremegtek a Volturi hallatán.
-Nos akkor fáradj be kedvesem. - invitált az öregebb - Az én nevem Vladimir és kitalálhatod, hogy ő Stefan. A Mesterünk szívesen látja az olyanokat akik ....
-Nem csatlakozni szeretnék! Bosszút akarok állni a Volturin! - megértően rám nézet, majd szeme kitágult és abban a pillanatban neki is csapott a falnak.
-Ez meg mi?! - kérdezte fenyegetően és rámutatott a Volturis nyakláncra.
-Ja igen! - kicsit arrébb toltam, majd leszakítottam a nyakláncot és nekivágtam a földnek - Volturis voltam, de nagyot csalódtam bennük!
-Ez tetszik. - suttogta Stefan - Csak ilyen Volturis kell nekünk. Vigyük a Mester elé! - Vladimir helyeslően bólogatott, majd felvette a nyakláncot és elindultunk. Több ajtó volt itt mint a Volturiban. Az egyik mögött még ennél a folyosónál is hosszabb folyosó volt. Itt már csak három ajtó volt. Az utolsónál megálltunk. Stefan  bekopogtatott.
-Szabad! - szólt egy halk hang. Stefan benyitott. Egy pazar szoba tárult elém. Egy hatalmas ablakon besütött a nap. Az ablak előtt egy férfi állt.
-Nos? - fordult felénk. A két férfi meghajolt, majd Vladimir belekezdett.
-Mester! Ez a lány segítségünket kéri hogy elpusztítsuk a Volturit.
-És mond milyen értékes információt tudd ez a lány, hogy ide hoztátok. - Vladimir odaadta a nyakláncot.
-Szóval egy vagy közölük. Megtudhatom mi a bosszúd oka? - kezét nyújtotta felém. Olyan volt mint Aro. Bátran odanyújtottam a kezem. Szemét szemembe fúrta. Néhány másodpercig így maradtunk, majd elengedte.
-Már értem. - mosolyodott el - Ja és igen, ez Aro ereje. Olyan vagyok mint te kedvesem. Lemásolom más erejét. Sajnos neked át kell élned ahhoz, hogy lemásold. Nos szívesen segítek. Itt az idő hogy megfizessen a Volturi! - gonosz kacaja töltötte be a termet.

13. fejezet

Bocsi, hogy ilyen későn de nagyon sokat kellett tanulnom az elmúlt időkben. :)  Remélem tetszeni fog és lécci írjatok komit.Nagyon fontos lenne, hogy legyen miért folytatnom a törit.Na elég a beszédből.Jó olvasást.

Rémálmok
(Edward szemszöge)

-Szeretlek. - suttogtam majd megfordítottam, és megcsókoltam.Szenvedélyesen csókoltam, nagy meglepetésemre ő ugyanolyan hévvel csókolt vissza.
-Én is. - súgta.Kicsit elhúzódtam és elő vettem a láncot ami még édesanyámé volt.
-Hogy sose felejts el. - mondtam, majd megcsókoltam. Bella kicsit megcsúszott és a virágok közé borultunk.A földön nevettünk.Ez életem legcsodásabb napja.A földön feküdtünk és egymást néztük.Elvesztem gyönyörű szemeiben.Nem tudom mennyi idő telt el, nem is érdekelt.Csak azt vettem észre, hogy sötétedik.
-Haza kéne vigyelek.-mondtam.-Biztosan elfáradtál.-mosolyogtam rá.Ő vissza mosolygott.
-Egy kicsit vagyok csak álmos.De tényleg indulnunk kéne.Futunk versenyt?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Ha bírod a tempót!-vigyorogtam rá.
-Vigyázz!Kész!Rajt!-mondta majd elstartolt.Én pedig utána.már majdnem utolértem de akkor elkiáltotta magát.
-Győztem!Lassú csiga!-vigyorgott.
-Méghogy ÉN lassú?Méghogy ÉN csiga?Na megállj!-azzal már karjaim között is volt.Vadul csókolózni kezdtünk.Ekkor egy gondolat kúszott a fejembe."Na most megvannak kis gerle párocska.Szépen lekapom őket a gépemmel és elküldjük Marcus bácsinak!Milyen szép bunyó is lesz abból."Letettem kedvesemet.Ő értetlenül nézett rám.Bementem a fák közé mikor rátaláltam a baj keverőre megfogtam és kivágtam az erdőből egyenesen Esme egyik kedven fájához.Fene!Majd bocsánatot kérek miatta.
-Emmett!Nem fotózol senkit és nem küldesz semmit senkinek!Megértetted?
-Ajj! Mindig a kicsit bántják.Nem lehet egy jót szórakozni sem!-Vissza mentem szerelmemhez és átöleltem.
-Ne haragudj csak kivágtam a szemetet.
-Ugyan megértem.Hisz mégsem hagyhattad hogy be szennyezzen bármit is.-mosolygott.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem kicsit aggódva.Egész nap nem evett.Ehhez még hozzá kell szoknom.
-Csak egy kicsit.Ne aggódj annyit a végén még megőszülsz itt nekem!-nevedgélt és összeborzolta a hajamat.
-Majd vigyázok.Na de te pedig gyere enni.Nem szívesen venném a lelkemre az éh halálodat.csipkelődtem én is.
-Rendben.Lássuk mit tudsz kreálni nekem.-Be mentünk a konyhába.Ő leült az egyik székre én pedig csináltam neki szalonnás rántottát.Mikor végzett az evéssel.Felment zuhanyozni.Esme jött oda hozzám.
-Boldognak tűnsz.Olyan jó végre téged is mosolyogni látni.-végig simított arcomon.-Remélem ő boldoggá tud tenni!
-Boldoggá tud.-mosolyogtam rá szívből.Mikor felmentem Bella már szobájában volt.Bementem jó éjszakát kívánni.De ő már mélyen aludt.Ezért én is lefürödtem.Majd leültem az ágyamra és olvasni kezdtem.Hirtelen azonban Bella hangját hallottam meg.Nyugtalan volt.Biztosan rosszat álmodik."Ne...Kérlek ne...Hagyjátok őt békén csak őt kíméljétek...Csak Edwardot hagyjátok életben..."majd felriadt.Hallottam szaggatott légzését.Azt hogy felkel kinyitja az ajtót és léptei egyre közelednek.Aztán benyitott.
-Bejöhetek?-kérdezte kissé megszeppenve.Én csak kitártam karjaimat ő pedig már benne is volt.
-Rosszat álmodtál?
-Igen.Minden este ugyanazt.-Ringatni kezdtem és dúdolni neki.
-Aludj drága!Itt nem kell semmitől sem tartani.Csak aludj nyugodtan.Én itt vagyok és megvédelek.Örökkön örökké.-Suttogtam és éreztem hogy elalszik.

12. fejezet

Sziasztok meghoztam a frisset.Remélem tetszeni fog és kommizzatok  lécci! XD

A vallomások ideje
(Bella szemszöge)


Mikor magamhoz tértem és kinyitottam a szememet egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam szembe magamat.Edward aggódva méregetett én pedig rámosolyogtam.
-Szia-mondtam és felakartam kelni de lágyan vissza tolt a párnákra és ő is rám mosolygott.
-Szia.Csak óvatosan, ehhez még egy kicsit pihenned kell.-mondta lágyan.Olyan aranyos volt ahogy aggódott értem.
-Még pihened kell 1 napot, de utána elviszlek egy csodálatos helyre. - mondta, majd megpuszilta a homlokom és elkezdett dúdolni egy gyönyörű dalt. Lassan leragadtak a szempilláim, és elragadt az álom. Edward jelent meg és Aro. Ketten értem harcoltak egy valaki ellen. Julia egyszerűen eldobta Arot, de Edwardot nem bántotta. Közelebb ment hozzá, majd...........
-Bella! Bella! Ébredj! - mondta Edward és gyengéden megrázott. Felriadtam. Alice jött be, megfogta Edwardot és kilökdöste. Na ez mi volt?
-Bocs! - szólt Alice Edwardnak, majd rácsapta az ajtót.
-Ez meg mi volt? - kérdeztem. Odakintről halk nyögést hallottunk, majd Emmett hangját.
-Hé öcskös. Gyere velem. Beszélgetünk olyan férfias dolgokról. - mondta, mire én elnevettem magam. Annyira furcsa volt, ezt hallani Em. szájából.
-Na addig Emmett lefoglalja, míg te elkészülsz! - mondta vidáman. Alice kirángatott az ágyból, kezembe nyomott egy fekete feszülős gatyát, egy fehér ujj nélküli ( naná, hogy feszülős) pólót, meg egy szintén fehér magas sarkút.
-Ezt én...
-Nincs vita! Felvenni! 2 perc! Ha nem leszel készen úgy fogom megcsinálni a hajad, és úgy küldelek le! - mondta, majd elmosolyodott. Azonnal behúztam a fürdőbe. Váó! Ezt az arcát még nem láttam.
- 5, 4, 3, 2, 1, megyek! - mondta és berontott. Abban a pillanatban be is fejeztem az öltözködést.
-Remek! - megfogott és kiráncigált - Na milyen haj illik ehhez a ruhához? - kérdezte magától. Úgy döntött, hogy kivasalja.
-Na hogy tetszik? - kérdezte csillogó szemekkel. Mikor belenéztem, majd elájultam. Mintha nem én lennék.
-Köszönöm! - mondom, és megölelem. Kitárja előttem az ajtót. A lépcső alján vagyok mikor meglátom Ed..Ed.. ezt az ISTENT!!! Laza fekete pólót, és egy kék farmer van rajta. Haját felzselézték elől. Baromi jól nézett ki. Rám nézett, és szemében csodálatot láttam. Megfogta a kezem és kivezetett. Amint kiértünk a főútra, Edward felkapott és elkezdett velem futni. Hiába vagyok fél vámpír, nagyon jól esett a szél. Edward sokkal gyorsabban futott mint én. Meleg karjaiban, pedig el is bírtam volna aludni.
-Hunyd be a szemed. - mondta. Tettem amit mondott. Éreztem, hogy felfelé futunk. Majd megállt, és letett.
-Kinyithatod. - mondta mézédes hangján. Amikor kinyitottam a szemem, egy gyönyörű virágos mező tárult a szemem elé. Lélegzett elállító volt. Edward keze a derekamon.
-Szeretlek. - mondta, majd megfordított, és megcsókolt. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy képtelen lettem volna nem ilyen szenvedéllyel vissza csókolni.
-Én is. - súgtam. Edward kicsit elhúzódott és elő vett valamit a zsebéből. Egy gyönyörű nyaklánc volt. Szív formájú közepén egy ékkővel.
-Hogy sose felejts el. - mondta, majd megcsókolt. Kicsit megcsúsztam és a virágok közé estem. Edwardot magammal rántottam. A földön nevettünk. Ezt a napot sose felejtem el!

Bella ruhái:









Edward ruhái:







Edward ajándéka, a nyaklánc: