11. fejezet

Na meghoztam a következő fejezetet. :) Kicsit rövid lett de remélem tetszeni fog.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
És komikat pleas :-)

A megmentő
(Edward szemszöge)

Hogy lehetek ennyire hülye.Majdnem megcsókoltam pedig tudom hogy pasija van neki.Egy vén fószer aki egyáltalán nem illik hozzá.Istenem ha én ölelhetném át én tulajdoníthatnám csókjait, vagy csak nézhetném őt anélkül hogy bárki felróná nekem mint bűnt.Olyan jó lenne.A rétemen lyukadtam ki a nap éppen oda sütött a rét közepére.Oda sétáltam és lerogytam.Átadtam magam a napnak és magam mellé képzeltem azt az angyalt aki valószínű most szobájában ül és azon gondolkozik milyen hülye vagyok mert a csók szélén lelépek. Magam elé képzeltem gyönyörű alakját selymes haját sugárzó arcát és a szemeit azokat a gyönyörűséges csokoládé barna szemeket.Halott szívem belesajdult ebbe gyönyörűségbe.Ott ültem a képzeleteimmel együtt és ültem volna ott még jó darabig ám hirtelen valaki fájdalmasan felsikoltott.A felismerés tőrként hatolt a szívembe ez Bella hangja volt.Az ijedség pillanatok alatt futott végig a testemen.Rögtön felpattantam és olyan gyorsan futottam ahogyan csak bírtam.Amikor oda értem borzalmas látvány fogadott.Családom Emmettel az élen Bella ellen harcoltak és a fa alatt ott volt egy árnyék.Bella még bírta Emmettet gyorsan "hatástalanította" de Jesperrel és Eleazarral nem bírt.Egy szempillantás alatt ott termettem és padlóra küldtem Eleazart.Ekkor megéreztem hogy valami elmémre kúszik.Hirtelen találkozott a pillantásom Belláéval és rögtön megértettem mindent.Bella éppen védelmet nyújt nekem az ellen ami családomat megfertőzte. Valahogy mellé küzdöttem magamat és megkérdeztem tőle.
-A többieknek nem tudsz védelmet nyújtani?
-Megpróbálom de ha nem sikerülne kapj el!-nem tudtam mire érti ezt.De ebben a pillanatban Jesper már nem harcolt ellenem hanem csak állt és nézegetett körbe.Végig néztem családomon ugyanígy történt mindenkivel(Denaliékat is beleértve).Az árnyék alakra néztem de már nem volt ott.Egyszerűen eltűnt.Hátra néztem Bellára és rámosolyogtam.
-Sikerült és nem volt rá szükség hogy elkapjalak mondtam.
-Igen-szólalt meg fáradt hangon azzal összeroskadt.Villám gyorsan mellette termettem.Az aggodalom a halott szívembe mart.Felemeltem angyalom gyönyörű törékeny testét és bevittem a házba fel egyenesen a szobámba és az egyetlen vámpírhoz kiáltottam aki segíthet.
-Carlisle-ordítottam.Visszafordultam Bellához arca nyugodt volt békés.Olyan volt mintha aludna, de tudtam hogy nem alszik és ez nyugtalanított.
-Mi történt?-kérdezte apa.
-Nem tudom.Kiterjesztette a pajzsát mindenkire mert valami behatással rátámadtatok aztán aki befolyásolt elment miután magatokhoz tértetek és Bella egyszerűen összeesett.
-Értem.Valószínűleg túlterhelte magát ezzel.Sajnos meg kel várnunk amíg magától felébred.-mondta Carlisle.Istenem szegénykém.Carlisle kiment így kettesben maradtam Bellával.Leültem az ágya mellé és megfogtam kis kezét.Vissza emlékeztem arra mikor először láttam.Már akkor is elvarázsolt de ezt akkor semmi pénzért nem vallottam volna be senkinek.Most pedig már nem kétség beleszerettem és szeretni is fogom örökké.S számomra ő lesz az örökkévalóság értelme.

10. fejezet

Bocsi hogy ilyen későn van friss, de most már lesz több időm írni. Mindenkinek jó hétvégét kívánok.

Baj, és egy másik szerelem kezdete


(Bella szemszöge)

Mikor hazaértem Edward meglepett arcával találtam szembe magam.
-Veled meg mi történt? Miért ilyen szenes a ruhád? - kérdezte aggódva.
-Valaki megtámadt vadászat közben, és megpróbált, vagyis el is égetett, csak hát ránk félvérekre ez nem hat, így nem haltam meg. - mondtam egyszerűen. Edward felmordult, mire én felkaptam a fejem. Úgy nézett ki mintha mindjárt felrobban. Mi ütött belé?
-Mi a baj? - kérdezte Esme aki épp most lépet be a bejárati ajtón.
-Nem tudom. - válaszoltam ősszintén.
-Valaki megtámadta Bellat! Ha megtudom, hogy ki volt az én................
-Tessék? Valaki megtámadott Bella? Istenem! Bella hogy érzed magad? - kérdezte. Szemei az aggodalomtól csillogtak.Erre persze az egész család már körülöttem tolongott és azt kérdezgették jól vagyok-e?
-Igen! - kiabáltam túl mindenkit. Azonnal csönd lett. - Engem nem olyan könnyű megölni. Hiába tépnek szét és égetnek el, nem hallok meg.
-Elég! - nyöszörgött Edward. Odanéztem. Folyamatos remegéshez halk, vészjósló morgás párosult. Arcán fájdalom és düh volt. -Nem hagyom hogy még egy ilyen történjen. - mondta halkan. Akkor vettem észre, hogy mindenki lelépett. Naná! Edward közelebb jött, majd átölelt. - Én majd megvédelek. - suttogta halkan a fülembe. Ja de édes!
-Ezt ajánlom! - nyomott hirtelen a kezembe pár ruhát Alice. Mikor meg akartam köszöni, már ott sem volt.
-Nos, öhm én most megyek és megmosdok. - mondtam és Edward elengedett. Ránézett arra a pár ruhára amit az előbb kaptam, és felvette a féloldalas mosolyát. Azt hittem, hogy ott olvadok el. A lábaimat mintha odatapasztották volna. Belenéztem gyönyörű aranybarna szemébe és semmi más nem volt csak Ő! Lassan vissza tértem a jelenbe. Lábaim végre engedelmeskedtek és felfutottam a lépcsőn. Bementem a fürdőmbe és beleengedtem egy adag forró vizet. Mikor épp beleakartam ülni valaki kopogtatott.
-Ki az? - kérdeztem ijedten és felvettem egy fürdőköpenyt.
-Én. - hangzott Edward mézédes hangja. Lassan lenyomta a kilincset és bejött. Kicsit se zavart, sőt egyszerűen elbájolt. Észre se vettem és már csak pár centi választott el minket. Edward megállt, és nem merte ezt a maradék centit megtenni. Úgy döntöttem én leszek aki átlépi ezt a kis határt. Mielőtt elértem volna eltűnt. Lehet hogy csak játszik velem. Nem szeret. mondta egy kis hang a fejembe.
-Edward. - nyögtem, majd összerogytam. A könnyeim záporoztak. Csak egy kis játékszer lenék a számára. Még mindig gyűlölne. 
-Edward te tahó! Hol a francban vagy?! - ordibált Allice.
-Alice. Mi a baj? Miért ordítasz? - kérdezte Eleazar.
-Láttad Edwardot?
-Felment. - mondta Tanya.
-Utána.
-Én igen! - mondta Irina - Épp most futott el az erdőbe. Zaklatott volt. - zaklatott?! Rögtön felöltöztem és leviharoztam.
-Merre ment? - kérdeztem Irinat.
-Észak felé. Lehet hogy vad.... - ezt meg se vártam. Futottam hogy utolérjem.
-Bella nyugi! - jött mögöttem mindenki - Mi a baj? - kérdezte Eleazar és Carlisle.
-Az hogy kinyírom Edwardot! - mondtam majd rákapcsoltam.
-Emmett MOST!!! - kiáltott Kate. Nem értettem mire mondta, hogy most, de furcsa érzésem támadt. Felnéztem, és láttam ahogy Kate felettem repül. Zuhanva közeledett felém. Menekülni akartam, de elkapott. Addigra mindenki oda ért. Lefogtak. Nem értettem miért.
-Mi bajotok? - nem akartak elengedni. Ekkor megszólalt valaki.