A vallomások ideje
(Bella szemszöge)
Mikor magamhoz tértem és kinyitottam a szememet egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam szembe magamat.Edward aggódva méregetett én pedig rámosolyogtam.
-Szia-mondtam és felakartam kelni de lágyan vissza tolt a párnákra és ő is rám mosolygott.
-Szia.Csak óvatosan, ehhez még egy kicsit pihenned kell.-mondta lágyan.Olyan aranyos volt ahogy aggódott értem.
-Még pihened kell 1 napot, de utána elviszlek egy csodálatos helyre. - mondta, majd megpuszilta a homlokom és elkezdett dúdolni egy gyönyörű dalt. Lassan leragadtak a szempilláim, és elragadt az álom. Edward jelent meg és Aro. Ketten értem harcoltak egy valaki ellen. Julia egyszerűen eldobta Arot, de Edwardot nem bántotta. Közelebb ment hozzá, majd...........
-Bella! Bella! Ébredj! - mondta Edward és gyengéden megrázott. Felriadtam. Alice jött be, megfogta Edwardot és kilökdöste. Na ez mi volt?
-Bocs! - szólt Alice Edwardnak, majd rácsapta az ajtót.
-Ez meg mi volt? - kérdeztem. Odakintről halk nyögést hallottunk, majd Emmett hangját.
-Hé öcskös. Gyere velem. Beszélgetünk olyan férfias dolgokról. - mondta, mire én elnevettem magam. Annyira furcsa volt, ezt hallani Em. szájából.
-Na addig Emmett lefoglalja, míg te elkészülsz! - mondta vidáman. Alice kirángatott az ágyból, kezembe nyomott egy fekete feszülős gatyát, egy fehér ujj nélküli ( naná, hogy feszülős) pólót, meg egy szintén fehér magas sarkút.
-Ezt én...
-Nincs vita! Felvenni! 2 perc! Ha nem leszel készen úgy fogom megcsinálni a hajad, és úgy küldelek le! - mondta, majd elmosolyodott. Azonnal behúztam a fürdőbe. Váó! Ezt az arcát még nem láttam.
- 5, 4, 3, 2, 1, megyek! - mondta és berontott. Abban a pillanatban be is fejeztem az öltözködést.
-Remek! - megfogott és kiráncigált - Na milyen haj illik ehhez a ruhához? - kérdezte magától. Úgy döntött, hogy kivasalja.
-Na hogy tetszik? - kérdezte csillogó szemekkel. Mikor belenéztem, majd elájultam. Mintha nem én lennék.
-Köszönöm! - mondom, és megölelem. Kitárja előttem az ajtót. A lépcső alján vagyok mikor meglátom Ed..Ed.. ezt az ISTENT!!! Laza fekete pólót, és egy kék farmer van rajta. Haját felzselézték elől. Baromi jól nézett ki. Rám nézett, és szemében csodálatot láttam. Megfogta a kezem és kivezetett. Amint kiértünk a főútra, Edward felkapott és elkezdett velem futni. Hiába vagyok fél vámpír, nagyon jól esett a szél. Edward sokkal gyorsabban futott mint én. Meleg karjaiban, pedig el is bírtam volna aludni.
-Hunyd be a szemed. - mondta. Tettem amit mondott. Éreztem, hogy felfelé futunk. Majd megállt, és letett.
-Kinyithatod. - mondta mézédes hangján. Amikor kinyitottam a szemem, egy gyönyörű virágos mező tárult a szemem elé. Lélegzett elállító volt. Edward keze a derekamon.
-Szeretlek. - mondta, majd megfordított, és megcsókolt. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy képtelen lettem volna nem ilyen szenvedéllyel vissza csókolni.
-Én is. - súgtam. Edward kicsit elhúzódott és elő vett valamit a zsebéből. Egy gyönyörű nyaklánc volt. Szív formájú közepén egy ékkővel.
-Hogy sose felejts el. - mondta, majd megcsókolt. Kicsit megcsúsztam és a virágok közé estem. Edwardot magammal rántottam. A földön nevettünk. Ezt a napot sose felejtem el!
Bella ruhái:
Edward ruhái:
Edward ajándéka, a nyaklánc:
